A permakultúra zónarendszere

Alakítsuk a kertet a saját kedvünkre, igényeinkhez, életmódunkhoz!
Legyünk szabadok!
Vonatkoztassunk el a sorba ültetett, gyommentesen tartott, monokultúrás beidegződésektől!
Miért van szükség a zónák megtervezésére?
A földterületünket 5 zónára oszthatjuk a munkaigény alapján.
A kisebb sorszámú zónák könnyen elérhetőek, kisebb területűek, gyakrabban látogatottak, több
munkát és odafigyelést igényelnek.
Míg a nagyobb sorszámú zónák egyre nagyobb területűek és egyre közelebb állnak az érintetlen természethez.
Ez a besorolás nem egy merev és átjárhatatlan rendszer, a hely adottságai szerint és a
mi igényeink figyelembe vételével eltérhetünk tőle.
Kisebb kertekben nem tudjuk kialakítani az összes zónát, de ez nem akadálya annak,
hogy egy természetesebb szemléletű, kevesebb munkával fenntartható kertet alakítsunk ki.
Nézzük meg, hogyan is kell erről gondolkodni!
0. zóna a ez maga az emberi élettér, általában a lakóház.
1. zóna: a legtöbb gondozást igénylő növények, a leggyakrabban használt kerti
elemek kerüljenek a házhoz a legközelebb. Itt lehetnek az intenzíven gyomlált és mulcsozott saláta-
és fűszernövények, egynyári virágok, terasz árnyékadó lugassal, szamócabokrok, törpe gyümölcsfák.
Tehát minden olyan, amivel bíbelődünk, naponta öntözünk, termését csipegetjük, vagy metszegetjük.
A lugasra egyszerre futtathatunk paradicsomot, szőlőt vagy uborkát is.
Az 1-es zónát olyan helyre tesszük, ahol egyébként is gyakran járunk: a bejáratiajtó vagy a konyhaajtó
közelébe a járda mellé.
Sokféle növényből ültetünk ide keveset, ami a napi szükségletet fedezi.
Kényelmesen ki lehet lépni ebbe a kertbe főzés közben a friss alapanyagokért.
2. zóna: félintenzíven művelt, háztáji termelés itt folyik. Befőzni való és tömegtermények
itt nevelődnek: paradicsom, zöldbab, krumpli, tök és hasonlók. Ezek időszaktól függően 1-2 hetente
igényelnek kisebb gondozást: némi gyomlálást, mulcsolást, öntözést.
Itt a helye az erdőkertnek is, ami a gyümölcstermesztés fő színtere.
A zöldségfélék egy része is bevihető az erdőkertbe.
Ide kerülhetnek a kisebb építmények (szerszámos, üvegház, fatároló).
3. zóna: külterjes tanya övezet.
Nagy gyümölcsfák helye: dió, cseresznye, alma.
Itt termelhetjük meg pl. a nyulak, birkák számára a lucernát és egyéb takarmánynövényeket.
Szabadon tartott állatok legelőhelye.
Ide tartozik még a tüzelőfa ültetvény, a nagyobb szélfogó sövények vagy erdősávok. Extenzívebb,
szívósabb gyümölcsfák vagy vadgyümölcsök is itt kaphatnak helyet.
4. zóna: a természeteshez hasonlító terület, ahol már viszonylag kevés emberi
beavatkozás történik, de azért még itt is erős a jelenlétünk.
Általában természetes hatású erdőkről beszélünk, ahol vadgyümölcsöket szedünk, vagy
gombákat termesztünk, esetleg egy kevés faanyagot vágunk ki.
Ez a zóna a kertünket segítő madarak fő élőhelye.
5. zóna: érintetlen természet. Ide csak ritkán megyünk, a természetes folyamatokat
megfigyelni. Emberi beavatkozás itt már nem történik.
Toby Hemenway Gaia kertje című könyvének felhasználásával
Az erdőkert tervezésénél általában 3 szinttel számolunk: fák, bokrok, aljnövényzet.
Azonban ha kellően nagy a kertünk, vagy precízebben szeretnénk átgondolni a növények elhelyezését, akkor tervezhetünk héttel is: magas fák, alacsony fák, bokrok, lágyszárúak, talajtakarók, indások és gyökerek szintje.
Sokunk még látta szülei, nagyszülei kukoricásába vetett bab és tök együttesét.
Talán csak megszokásból alkalmazták, de nem tudták, hogy miért is jó ez a helykihasználáson túl...
Tavasszal frissen ültetett körtefám köré egy támogató társulás jött létre, meg vetettem is hozzá.
Megmutatom mi lett belőle.