Az erdőkert egy eleme: az almafa központú társítás

A három nővér: kukorica, tök, bab hármasa

A három növény több szempontból is támogatja egymást: a bab felvehető nitrogénnel látja el a társaságot,
a kukoricaszár támrendszer a bab számár, a tök széles levelei elfedve a talajt visszaszorítja a gyomokat
és hűvösen, nedvesen tartja a talajt, a kukorica gyökereiben képződő cukrok táplálékul szolgálnak a
bab nitrogénmegkötő baktériumainak.

És ezt a módszert már Amerika őslakói is alkalmazták.

Nézzünk egy példát! 

Az almafa központú társításban megfigyelhetjük a kölcsönhatások pozitívumait, úgy hogy a kertész
munkájának a terhét ráteszi a természet széles vállaira.
Merjünk túllépni a szép, sorokban ültetett ágyások sokaságán!

Hogyan is néz ez ki a gyakorlatban? Próbáljuk a folyamatot megérteni!

• Központi elem

Az almafa, mely élelmet terem. A kert méretétől függően lehet klón alanyon, mely kis méretű
fát nevel és lehet vad alanyon, mely jóval nagyobb koronát fog nevelni. A fát nyitott alakúra kell
metszeni, hogy beengedje a fényt az alatta növő növényekhez.

• Füveket elnyomó hagymások

A hagymafélék sekélyen növő gyökerei megakadályozzák a füvek behatolását a társításba.
Mivel a füvek a sekély talajfelszínből táplálkoznak, így konkurenciát jelentenek a fa gyökérzete számára.
A hagymafélék szintén sekélyen gyökereznek, de növekedésük a nyár elején megáll, így nem fognak
vizet és tápanyagot elvonni a meleg, csapadékhiányos évaszakban. 

Melyek ezek és miért jók?
Nárciszok: föld feletti részüket kerülik az állatok, hagymája a pockot riasztja.
Fokhagyma, póré, metélőhagyma: élelmet ad, riasztja a kártevőket, kórokozókat, vonzza a hasznos bogárkákat.

• Rovarokat és madarakat vonzó növények

A nyíló virágok odacsábítják a beporzókat, amivel serkentik a gyümölcsök megkötését és vonzzák
a ragadozó darazsakat, a rovarevő madarakat, amelyek a kártékony almamolyok lárváit fogyasztják.
Ehető növények: kapor, szurokfű, zsálya, fanyarka, húsos som.
Dísznövények: nyári orgona, fagyal, zanót.

• Mulcsozó növények

A fa alá ültetett élőmulcs óvja a talaj nedvességtartalmát és gyarapítja a talajt: rebarbara,
articsóka, lóherék, nadálytő, sarkantyúka. Ezeket a növényeket lekaszálva a helyükön kell hagyni.
A keletkező vastag komposzt gilisztáknak, gombáknak, baktériumoknak és más hasznos talajlakó
közösségeknek ad otthont. Ez a dús és eleven talaj megakadályozza a megbetegedéseket azzal,
hogy egyik mikrobafaj sem tud túlszaporodni és kártevővé válni. 

Ezzel szemben a tisztára sepert és műtrágyázott gyümölcsös, szerves anyagok hiányában csak az
olyan gombákat engedi szaporodni, amelyekből kártevő lesz, mert ezek alkalmazkodtak az egyetlenegy
megmaradt táplálékforráshoz: a gyümölcsfákhoz.

• Tápanyag felhalmozók

Mély karógyökerei lehatolnak az ásványi talaj mélyébe, és fontos tápanyagokat hoznak a felszínre: K, Mg, Ca, S.
Ezek például a cikória, pitypang, cickafark és az útifüvek. Némelyek salátába valók, mémelyek gyógynövények is.

• Nitrogénmegkötők

A mindennél fontosabb nitrogén szabadon rendelkezésre áll a levegőből, ezért badarságnak tűnik
folyamatosan zsákokban talicskaszám a kertbe tolni.
A nitrogénmegkötők listája hosszú: lóherék, lucerna, csillagfürt, babok, borsók, bükköny 
és még sokan mások tartoznak ide.

Jó ötlet a gyümölcsfával egy ültetőgödörbe például borsócserjét ültetni, és folyamatosan a fa
méretének a felére metszeni. Később ezt el is távolíthatjuk és a fa csepegési vonalára más nitrogénmegkötőket ültethetünk.

• Talajfertőtlenítők és kártevőriasztók

Bizonyos növények kártevőket riasztó vegyületeket választanak ki: büdöske, sarkantyúka, mustár.

• Élőhely zugok

A kertben árnyékos helyen elhelyezett apró tó, lapos kövek, rőzsekupacok odavonzzák
a gyíkokat, békákat, kígyókat és madarakat, amelyek meztelen csigák és egyéb rovarok
gyérítésében hasznos segítőtársunk.

Az almatársítás sok tagjának egynél több feladata is van. 

A lóhere és a lucerna nemcsak a nitrogént köti meg, de a rovarokat is vonzza.

A cickafark és az útifű tápanyagokat állít elő és még gyógynövény is.

És a többi...Ez a társítás tele van kapcsolatokkal és a közösségben élő növények sokkal könnyebben
elviselik az időjárási szélsőségeket, a talajproblémákat, a kártevők áradatát és más csapásokat.
(Nahát! Ez igaz az emberi kapcsolatokra is!)

Időigényes ugyan, de figyeljük meg a természetet!

A természetes erdő egy finoman összehangolt rendszer, amely

• összegyűjti és megőrzi a csapadékot,
• lakóhelyet és élelmet biztosít az állatoknak és a mikroélőlénykenek,
• az eróziótól megvédi, táplálja a talajt és annak közösségét
• fajösszetétele sokféle (diverz),
• folyamatos benne a tápanyagutánpótlás.

Arra kell törekednünk, hogy ennek a gondolkodásnak a mentén alakítsuk környezetünket, kertünket. 

Az ilyen társítás a magányos almafát burjánzó, egészséges életközösséggé változtatja.

Forrás: Toby Hemenway: Gaia kertje felhasználásával