A növények föld alatti kommunikációs hálózata

A mikorrhiza hálózat egy szuperorganizmus

A növények a talaj mikrobáival folyamatos kölcsönhatásban vannak, mivel maguktól a földben
található tápanyagok jelentős részét nem tudják felvenni.
 

A talaj ökológia rendszerében az itt élő mikrobák a növények “gyomraként” működnek.
Ők bontják le és alakítják át a halott szerves anyagot és a szervetlen ásványi anyagokat a növényeknek is beépíthető formájú tápanyaggá, amit aztán odaszállítanak a növényi gyökerekhez, majd segítenek megkötni azt – mindezért cserébe a növények szintén táplálják őket.

Bizonyos gombafajták fonalai több ezer kilométer hosszan terjedhetnek szét, és alkotják a növényi
gyökerekkel összefonódva a mikorrhiza nevű szimbiotikus életközösséget (mikorrhiza = gombagyökér görögül).

Az ismert szárazföldi növények több, mint 80%-a mikorrhizális, azaz úgy fejlődnek csak megfelelően,
ha a gyökérzetük ezt a köteléket ki tudja alakítani a talajban élő, erre alkalmas gombafajokkal.
Ez az egyes növények szempontjából azt is jelenti, hogy megsokszorozódik a hasznos gyökérfelületük.

A hálózat különlegessége, hogy a mikorrhiza gombák kommunikálnak egymással elektronikus impulzusok
formájában, ezen keresztül pedig kommunikálnak egymással a növények is.

És miről beszélgetnek? Leginkább a tápanyagok megfelelő elosztásáról és
külső hatásokkal szembeni védekezésről.
 

Gombafonal hálózat fenyőcsemeték gyökerén

Riasztás kártevő vagy kórokozó támadása esetén

A hálózaton összekapcsolódva képesek a növények egymást preventíven, előre felkészíteni a
megfelelő immunválaszra, hogyha betegség vagy kártevő támadta meg őket.

Tápanyaghiány esetén az egyedek közötti kommunikáció hatékonyabb erőforrás elosztást tesz lehetővé;
az egészséges növények a gyengébben fejlődőek felé tudják irányítani a kellő táplálékot a talajlakó mikrobákkal együttműködve.

Az is kiderült már, hogy a mikorrhiza hálózatra kapcsolódva például a fák felismerik leszármazottaikat,
és a saját termésükből fejlődött csemetéket előnyben részesítik, több tápanyagot küldenek nekik a
gombafonalakon keresztül. Így az árnyékban fejlődő facsemeték is életben tudnak maradni.

Mivel rontja el az ember ezt a tökéletes rendszert?

Ez a szintű önfenntartás és szó szerinti összedolgozás tehát a mezőgazdaságban is használható lenne.

Egy ilyen egybefüggő, táplálékot okosan elosztó, önfenntartó hálózat létrejöhessen a mezőgazdasági
művelésbe vont területeken is, egy akadálya van: a talajt nem kímélve művelik a legtöbben.
 

A szántás, és minden más mélyen bolygató mechanikai művelet szezonálisan széttépi a gombafonalak és gyökerek közös hálózatát.

A CO₂ megkötése

Az egészséges talajok szerves széntartalmának jelentős rész mikorrhizális eredetű, és elengedhetetlen
a megfelelő talajszerkezet kialakulásához. Így az egyik legjobb szénmegkötést elősegítő létformák lehetnének a gombák.

Ugyanis a légköri szenet a szezonálisan vetett és aratott terményeink csak addig kötik, amíg élnek.
 

A szén-dioxid hosszú távú csapdázása a talajban csak úgy lehetséges, ha a mikrobiológiai táplálékháló épségben van, és hosszú éveken keresztül építi a talaj stabil szerves anyag készletét, azaz a humuszréteget.
Ez a talajmegújító mezőgazdaság lényege.

Szántással nem csak a mikorrhiza hálózatot szabdalják fel, de a talaj humusz
tartalmának "elégetését" is felgyorsítják 

Felejtsük el a műtrágyát!

Nagyon fontos az is, hogy minél kevesebb műtrágyát használjunk. Amikor műtrágyázunk, nem
kerülhetjük el, hogy a nagy dózisban kiadott egy-kétféle elemből álló tápanyag ellustítja a növényt és a talajéletet is.

Már kis mennyiségű műtrágya is elég ahhoz, hogy ne alakítson ki kapcsolatot a mikorrhizákkal
a növény gyökérzete — ez a veszély szerves trágyák vagy takarónövények használatakor nem áll fenn.

Az aszály okozta stresszt is jobban viselik a növények a mikorrhizális szimbiózisban.
Vannak annyira apró talaj aggregátumok, amelyek között a víz elérhetetlen a növények gyökere számára.
A gombák hifái (sejtfonalai) ezeket a réseket is át tudják járni, így jelentősen több nedvesség állhat a növényeink rendelkezésére.

A mikorrhiza hálózat gyakorlatilag egy okos szivacsként viselkedik, amely nem csupán
felszívja a vizet, hanem optimálisan is osztja el azt.

Talajkímélő vagy talajmegújító műveléssel, talajtakarással és természetes tápanyagokkal szántóföldi
méretekben is létrejöhetnek akkora mikorrhiza-kolóniák, melyek egy hálózatot alkotva szinte a teljes
növényi állományt szuperorganizmusként kötik össze, mint azt a természetes körülmények között teszik egész erdőkkel.

A műtrágya nemcsak a növényeket lustítja el, de a talaj sótartalmát megnövelve a
mikróbákat is elpusztíthatja

Talajbaktérium autópálya

A baktériumok azok, akik a tápanyagok egy részét segítenek megkötni növényeink
számára ebben a rendszerben. Apró méretük miatt maguktól nagyon lassan tudnak csak helyet változtatni.
Közlekedőanyagként használja sok baktérium faj a vizet, de a talajban az anyagrészecskék,
pórusok, levegős zárványok megtörik az útjukat.

A természetben vizsgált talajbaktériumok viszont a gombafonalakat képesek úgy
használni, mint az emberek az autópályát, megszokott sebességük többszörösére gyorsulva,
célirányosan utaznak rajtuk.
A mikorrhiza hálózat tökéletes közlekedő-felület számukra.

forrás: https://talajreform.hu/tudasbazis/mikorrhiza-halozat/