Szelídgesztenye, az értékes csemege

Honnan származik?

A szelídgesztenye (Castanea sativa) Európában és a Kaukázusban őshonos fajain kívül megtalálható Észak-Amerikában és Kelet-Ázsiában is. Az Anna barlangban (Bükk) talált neolitikus leletek azt mutatják, hogy már az ősember is találkozott vele hazánk területén. A 13. században hazánkban már termesztették, a korabeli adomány- és kiváltságlevelek tanúsága szerint.

A rómaiak fontos tápláléka volt, akik Castania néven illették utalva a görög thesszáliai Kasztanaia városára. Innen ered tudományos neve. Nem véletlen tehát, hogy olaszul castagno, spanyolul castano, németül kastanie, románul castan, bolgárul kastan a neve. A magyar gesztenye szó is innen származik, csak némi átalakuláson ment át: talán török jövevényszó, lásd. k’estane, és nagyon hasonlít az albán kešteńe, illetve gešteńe szavakhoz.

Sok község és dűlő nevében szerepel (Geszt, Geszteg, Gesztely, Geszteréd, Gesztes, Kesztölc, és Keszthely).

A gesztenyeméz nagyon értékes

A gesztenyeméz több szempontból is kitűnik az egyéb mézek közül. Szárazanyag-tartalma a virágmézek közül a legmagasabb, ásványianyag-tartalma mennyiség és összetétel szempontjából is kimagasló értékű. A gesztenye virágpora a méhcsaládokra kedvező, felerősítő hatású.

Ellenállóképessége

Éghajlatunk szélsőségeit is jól tűri, sem a téli, sem a kései tavaszi, illetve a korai őszi fagyok nem károsítják. Azpnban van egy kéregrák neveztű gombás betegsége, amely nehezen kezelhető. Ezért olyan fajtát érdemes ültetni, mely ellenáll ennek a kórokozónak. (BOUCHE DE BETIZAC)

A savanyú kémhatású talajt kedveli

A termőhely adottságai közül legnagyobb jelentősége a talajnak van. A talaj az, amely Magyarországon a termesztés lehetőségét meghatározott területekre korlátozza. Korábban a gesztenyét jellegzetes mészkerülő növénynek tekintették. E megállapítás csak közvetve érvényes, mert a gesztenye számára nem a talaj mésztartalma, hanem a felvehető káliumtartalom relatív mennyisége a döntő. A káliumfelvételét a talaj mésztartalma, illetve lúgos kémhatása akadályozza.

Porzás, termékenyülés

Június-júliusban virágzik. A virágzat 10-30 cm magas felálló, kétnemű füzér, ahol a termős virágok alul, a virágzat nagy részét adó porzós virágok felül helyezkednek el.  Egyazon hím- és nővirágai azonban sok fajta esetében különböző időben nyílnak, ezért a megtermékenyülés elmarad, a fa nem terem. Ezért a szelídgesztenye idegen megporzásra szorul, bár vannak önállóan álló fák is, melyek hoznak termést! Virágait részben a szél porozza be, részben a rovarok. A magról kelt növények későn (12-15 év) fordulnak termőre, ellentétben az oltványokkal, melyek az 5. évtől teremnek.

füzér virágzat, a termős virágok alul, a virágzat nagy részét adó porzós virágok felül helyezkednek el

Hogyan használták a régiek?

Őseink a fa minden részét (fáját, termését, virágját, levelét) és a gesztenyést is hasznosították. Az aljnövényzet takarmányként szolgált, gyűjtötték a gyógynövényeket, a sokféle gombát, szamócát, málnát, a felhagyott állományokat legelőnek használták.

A nemes gesztenye teljesen pótolja a gabonaféléket, a dióféléket, a burgonyát. Kőszeg vidékén burgonyaként főve ették, de megdarálva, a kemencében jól kiszárítva lisztet is készítettek gesztenyéből. A gesztenyelisztet vízben, tejben megfőzve fogyasztották. Az apró szemű gesztenyét évszázadokon keresztül nem csak a vaddisznók fogyasztották, de a házi disznókat is ezzel takarmányozták. 

gesztenyesütés