Faj: Malus domestica
Származás: magyar, valószínűleg Szegedről vagy ennek közeli vidékéről származik, itt elterjedt, ősi helyi fajta, ahol 80-100 éves fákat is előtalálhatunk.
Érési ideje: Augusztus közepe
Minősége: Elsőrendű piaci és gazdasági, másodrendű asztali
Nagysága: Középnagy, néha nagyobb
Alakja: Gömbölyded, sokszor lapos bordáktól szabálytalanul boltozott. Zöme a középtájnál alább, vagy jóval alább esik. Szára középvastag, bunkós, rozsdamázas, szabályos mélyedésben ül. Kelyhe nyílt, kehelylevelei aprók, vízszintesen elfekvők, kehelymélyedése lapos, széles, lapos bordás.
Héja: Kemény, vastag. Sárgászöld alapszínű, mely azonban leggyakrabban csak a kehelymélyedésben vagy az árnyékolt részén tűnik elő a sötétebb vagy világosabb vérpiros szín alól.
Belseje: Húsa fehér, kemény, majd teljes értével porhanyó. Magháza elég nagy, a száras vége felé süllyedt.
Fája: Teljesen edzett. Erős növekedésű ágai felfelé törekedő, hatalmas, sűrű, zömökebb koronát nevelnek. Bőven és rendesen terem. Minden második évben bő termést várhatunk. Vadalanyon középtörzsű fának való. Koronája a ritkítást megkívánja. Az ifjítást jól bírja. Magasabb fekvésű homoktalajon díszlik a legjobban. Gyümölcsei jól állják helyüket a fán. Vesszői fényesek, pirosodók, erősen molyhosak. Rügyei tompák, simulók. Egyes pikkelyei fénylő piros színezetűek. Virágrügyei középnagyok, nem olyan molyhosak mint a Dallos almáé. Levelei vastagok, bőrszerű tapintatúak, durvák, kerekdedek. Nyelük középhosszú, vastag, merev. Levélpálhái rövidek, hamar lehullók. Virágjai középnagyok, gyenge rózsaszínnel árnyaltan fehérek, hasonlók a Simonffy piros alma virágjaihoz.
Termesztésére vonatkozóan megemlítem, hogy a 60. Körzetbe, tömegtermesztésre másodsorban van ajánlva. Szeged és vidékének ősi almája. Itt a kereskedelem is - még jobban, mint a Dallos almát - keresi. Bár a betegségeknek eléggé ellentáll, a lisztharmat-száraz helyeken-erősebben is ellepi. Gyümölcsei a szállítást kemény húsuk miatt jól bírják. Idejében leszedve három hónapig is eltartható.
