Faj: Malus domestica
További nevei: Maurens rote Herbstrenette, Calville étoillée, Reinette étoillée
Érési ideje: Október közepétől január végéig tart.
Minősége: Elsőrendű csemege, piaci és gazdasági.
Alakja: Kissé lapítottan gömbölyű. Zömétől szára felé egyenletesen gömbölyödve széles csak ritkán gyengén hullámos, talpban végződik, míg kelyhe felé kissé összehúzódva boltozódik és keskenyebb, lapos, szabályos karimában fogy el. Szára rövid, gyakran kissé húsos, vége a karimából nem áll kii. Szármélyedése tágnyílású, mély finom rozsdamázzal borított vagy színes. Kelyhe kicsiny, félig nyílt vagy nyílt. Rövid kehelyleveleivel szabályos, tágas, sekély, simafalú mélyedésbe helyezett.
Színe: Alapszíne világos szalmasárga. Ezt a gyümölcsöt csaknem teljesen befedő élénk, sötétebb karmazsinpiros fedőszín takarja. Az elszórtan mutatkozó szembetűnő, szürkés pontok mint az égbolt csillagjai adták a fajta jellegzetes nevét. Héja: Sima, vékony, inkább száraz tapintatú, alig vagy csak tompán fénylő.
Belseje: Húsa ritkán tiszta fehér. Többnyire kissé rózsás színezetű. Tömött, később eléggé porhanyó. Bőlevű, édes borízű, fűszeres zamatú. Magháza középnagy, a középnél alább helyezett, magas hagyma alakú, félig nyílt. Kehelycsöve rövid, széles tölcsér alakú. Porzószálai alsóállásúak.
Fája: Teljesen edzett. Erős növekedésű. Nem korán, de azután bőven és rendesen terem. Felfelé törekvő ágai ritkás, nagyobb, magas gömb alakú koronát képeznek. Hajtásai merevek, az átlagnál vastagabbak, simák, hosszú levélközűek. Vesszői hosszúak, alig könyökösek, téglavörösek, molyhosak. Rügyei középnagyok, simulók. Virágrügyei kicsinyek, hosszas tojásdadok, sötétbarnák, molyhosak, lazapikkelyűek, virágjai későn nyílnak, középnagyok, kissé rózsásak, hamar lehullók. Levelei középnagyok, felső lapjuk alig barázdált , alul szürkén molyhosak, nyelük középhosszú, vastag, merev, ősszel a levéllemezbe nyúló folytatásuk is kékes-piros színezetű. Pálhái rövidek, lándzsásak, hegyükkel visszahajlók. Termesztésére vonatkozóan megjegyzem, hogy vadalanyon közép- és magastörzsű fának, törpealanyon legfeljebb bokoralakú fának alkalmas. Erősebb növekedése miatt alakfának nem való. A hegyvidék párateltebb, hűvösebb éghajlatát, kötöttebb, nyirkosabb talaját kedveli. A száraz Alföld homokján kevésbé díszlik. Gyümölcsei a szelet jól állják a fán. A rendesnél valamivel hosszabbra nyesendő. A koronaalap kinevelése után jobb nem nyesni, különben túl sűrű korona és túl erős hajtókészség mutatkozik. Jóízű, élénk színű gyümölcsei a piacon is kapósak. Aszalásra, díszítésre jól felhasználható. Házikertben, kereskedelmi célt szolgáló gyümölcsösben neki való helyen érdemes elültetni. A belga namuri kerületben levő Dinant város faiskolájának 1861. évi árjegyzékében szerepel először. Kutatásom eredménye szerint magról kelt fa ivadéka.
