Csodakertész

Liegel téli vajkörte – gyűjtés helye: Gyulaj

3.290Ft

Alany: Vadkörte magonc
Érés/fogyasztási idő: október-november
Termékenyülés: partenokarpiára nagymértékben hajlamos.
Pollenadói: Vilmos körte, Hardenpont téli vajkörte, Conference
Termőképesség: jó, korán termőre fordul.
Felhasználás: frissen fogyasztva
Ajánlott termőtáj: országszerte
Ellenállóképesség: Edzett, egészséges fája a betegségekre nem érzékeny

Kiürítés
Cikkszám: N/A Kategóriák: ,

Leírás

Származása: A múlt század elején kezdett elterjedni. Egyesek szerint Csehországból, Kopertsch községből származik, ahol már 1782-ben ismerték. Mások szerint Belgiumban gróf Coloma magról állította elő. Neve Liegel braunaui gyógyszerész-pomológus emlékét őrzi. A németek Liegels Herbstbutterbirne fajtája más, Ettől különböző fajta.
Társnevei: Liegel téli vajonca, Liegels Winterbutterbirne, Colomas köstliche, Wintwrbuttwrbirne, Prince Schwarzenberg, Kopertscher, Colomos Kaestliche Tajfelbirne, Supréme Coloma, Unique musqué
Érés ideje: Október–november, hűvös vidéken november-január.
Minősége: Elsőrendű asztali és piaci.
Nagysága: Középnagy.
Alakja: Gömbölyű vagy kissé tojásdad gömbölyű, kelyhes végén lapított. Egyik oldalán többnyire hízottabb. Egyébként elég szabályos, hasas, száras végefelé összehúzódó. Felületét néha lapos emelkedések buckóssá tehetik. Zöme a középtájnál kissé alább esik. Szára vastag, sokszor kissé húsos, rövidebb, bunkós végű, többnyire sekély mélyedésből, húsos ráncokból kiálló. Kelyhe nyílt, apró, kemény osztványú, sokszor a kelyhes véggömbölyödésének tetejére kiemelhető. Kehelymélyedése sekély, szabályos, simafalú.
Héja: Finom, vékony, sima. Fehéresen fűzöld, később sárgászöld, ebben sötéten zölddel tarkázott, néha napos oldalán vörhenyes színnel befuttatott, barna pontokkal ellátott, amelyek gyengén. Kehelymélyedése sekély, szabályos, simafalú.
Belseje: Húsa sárgásfehér, finom olvadó, igen ritkán gyengén köves-szemcsés. Leve bő, kissé savanykás, édes, kellemes fűszeres ízű. Magháza középnagy, sokszor csak négyosztatú. Magvai világosbarnák, hosszasan hegyezettek, alapjuk oldalán kis foggal ellátottak, elég kicsinyek, fejlettek.
Fája: Elég erőteljes növekedésű, teljesen edzett. Igen bőven, rendesen és korán termő. Virágai nem kényesek. Koronája szabályos gúla alakú. Minden talajon jól díszlik, ha az nem száraz jellegű. Gyümölcsei a szelet jól állják. Vesszei hosszasak, felfelé állók, könyökösek, vékonyabbak, alul sárgászöldek, napos oldalon pirosak, rövid levélközűek, pontozottak. Rügyei aprók, elállók, nyílt pikkelyűek, duzzadt alapra helyezettek. Termőrügyei kicsinyek, hosszasak. Hajtásai zöldesbarnák, pontozottak. Levelei inkább kicsinyek, finoman fogazottak, fényesek, nyelük felé szűkülők, rövid, szúrós hegyben végződők. Levélpálhái kevésbé hosszúak, fonálszerűek, inkább a nyélre helyezettek, elég hosszú ideig megmaradók, hegyükkel visszahajlók. Termesztésére vonatkozólag felemlítem, hogy minden házikertben méltán megérdemli a helyét. Vadalanyon középtörzsű fának vagy birsalanyon törpe- vagy alakfának egyaránt jól nevelhető. Igen szép gúlafákat képez. Tömegesebb termesztésre magasabb fekvésű, hűvösebb tájakra való, ahol inkább téli érésű gyümölcsöt terem. Alföldön, melegben inkább őszi érésű lesz. Talajban nem válogat, csak az nyáron mélyebb rétegeiben ne száradjon ki. A nyesést, alakítást jól tűri. Európában eléggé el van terjedve. Gombák kissé erősebben fertőzik. /Horn János, 1940 körül/

További információk

Típus

Konténeres, Szabadgyökeres