Csodakertész

Véralma – gyűjtés helye: Szatymaz

4.590Ft

Alany: vadalma

Származás: Szeged környéke, Szatymaz
Érés idő: augusztus
Termékenyülés: öntermékeny
Termőképesség: kielégítő
Leírás: héja piros, húsa fehér, íze savanyú
Felhasználás: ecet készítés, savanyítás
Ajánlott termőtáj: Alföld
Ellenállóképesség: edzett

Kiürítés
Cikkszám: N/A Kategóriák: ,

Leírás

A véralma egy ősi Szeged környéki fajta. Ezeknek a fáknak a szaporítóanyagát Zsibók András nyugalmazott erdőmérnök gyűjtötte számunkra Szeged környékéről (Sándorfalva, Szatymaz) 2016-ban.
Bandi bácsi az alábbiak szerint jellemezte a véralmát:
“Az én gyerekkoromban volt egy almaültetvény Sándorfalván, abból 1 sor véralma volt. A véralma gyümölcse Szent Andráskor érett. A fa virágai önbeporzósak voltak, tehát a magányosan álló fák is hoztak termést.
A véralmát a régiek savanyúságnak használták. Ősszel érett, nagyon kemény almája volt. A régiek disznóvágásra érlelték. A 6 – 8 cm nagyságú almákat megmosták. majd egészben vagy félbe vágva belerakták egy 20 literes zsírosbödönbe. Disznóvágás előtt 1 – 2 nappal a bödönöket fölböntották, és a savanyított almát 5 l-es üvegekbe rakták át. Diszóvágásra káposztás paprika vagy véralma volt a savanyúság a hurka, kolbász mellé való.
Azért véralma a neve, mert koromsötét a héja, a magház körül esetenként piros színeződés látható, a gyümölcs húsa gyakran rózsás színű.”

További információk

Típus

Konténeres, Szabadgyökeres