Leírás
Származása: a XIX szd. elején anyafája a belgiumi Alost melletti erdőben állott. Van Mons fedezte fel – mások szerint ő állította elő – és terjesztette el az egész világon.
Érési ideje: szeptember első felében terem, és ettől kezdve október végéig fogyasztják.
Termőképessége: rendszeresen és bőven terem, elég korán termőre fordul.
Termékenyülése: jól termékenyülő fajta.
Gyümölcse: középnagy, alakja széles, gömbölyded körte alak, csak tizedrésszel magasabb, mint amilyen széles. Színe barnás, kárminpiros mosottságú, foltosan, a kocsány felől erősebben parás. Kocsánya sekély mélyedésben ül, csészéjében porzómaradványok találhatók. Húsa fehér, olvadó, bő levű. Íze nagyon kellemes gyenge illatú.
Tárolhatósága: jól tárolható, de könnyen túlérik. A szállítást jól viseli.
Hajtásrendszere: levele középnagy, hegybe futó, pálhája nagy, keskeny lándzsás. Vesszei sötétbarnák. Fája a Clapp kedveltjével összetéveszthető. Koronája feltörekvő.
Ellenálló képessége: a varasodásra nagyon érzékeny, fáját is megtámadja.
Termőhely igénye: igényes fajta, amely védett, meleg fekvést kíván és elég nedves talajt.
Művelés-módja: birsen gyengén fejlődik, inkább vadalanyra való.
Gazdasági értéke: érési fokát nehéz megállapítani, hullásra hajlamos, ezért ez az egyébként kiváló ízű világfajta a korszerű telepítésekből kiszorulóban van. A szelektálástól és egyéb fajták fejlődésétől függően marad termesztésünkben, de mint nemesítési alapanyag a korszerű körtetermesztés egyik alapját képezi.
Rayman János – Dr. Tomcsányi Pál: Gyümölcsfajták zsebkönyve Budapest, Mezőgazdasági Kiadó 1964.
