Eredet: Magyar tájfajta (tiszaháti, Milota, Szentiványi Péter)
Termesztése: az egyik legjobb termőképességű és a legjobb minőségű termést adó fajta. Gyöngébb termőhelyen a termőfelület kinevelése vontatott, a termés minősége azonban változatlanul jó. Termését 20-25 %-ban oldalrügyön hozza. Bőtermő. A megporzást a szél végzi (nem rovarok). Pollenadó szükséges: Tiszacsécsi 2, Alsószentiváni 118. Rügyfakadása elhúzódik, ezért kisebb fagykár éri a késő tavaszi fagyok idején.
Leírás: virágait lombfakadás előtt hozza, közép idejű virágzásúnak számít, ezért a kései fagyok kevésbé jelentenek rá veszélyt. Szélmegporzású. Fája közepesen erőteljes növekedésű, idős korában szép, félgömb alakú koronát nevel.
Termése: héja könnyen törhető és tisztítható. Magbele 51, 7 %-a a termésnek, jó ízű, olajtartalma magas (68, 4 %), fehérjetartalma (17, 7 %).
