Csodakertész

Kenézi piros alma

Alany: Vadalma magonc Érés / fogyasztási idő: őszi-téli, október-november Termékenyülés: jól termékenyül Termőképesség: középkorán fordul termőre, bőven terem, alternál Felhasználás: piaci, konyhai Ajánlott termőtáj: hegyvidék, folyók mente Ellenállóképesség: edzett

Ez a termék jelenleg nincs készleten és nem megvásárolható.

Cikkszám: N/A Kategória:

Leírás

Érési ideje: Október-február
Minősége: Elsőrendű piaci, másodrendű asztali
Nagysága: Középnagy, néha nagyobb avagy kisebb.
Alakja: Többnyire lapos gömb alakú. Egyik oldalán hízottabb és emelkedettebb. Zöme a középtájra esik, honnét szára felé szelíden boltozódik és széles, lapos karimában végződik. Kelyhe felé szelíden, majd hírtelen fogyva szélesebb, hullámos karimában enyészik el. Néha kissé szegletes. Szára rövidebb, vékonyabb, kissé bunkós végű, ritkásan molyhos. Szármélyedése mély, szűk tölcsér alakú, fala néha sugarasan rozsdamázas, bordás. Kelyhe zárt, fölálló, hosszú, keskeny, molyhos kehelylevélkéinél mélyebb, tág üregben ülő, melynek aljáról lapos ráncok és bordák nyúlnak fel a karimára, hol szelíden hullámos emelkedéseket alkotnak és a szármélyedésig is lehúzódnak.
Héja: Szívós, sima, fényes, értével sápadt zöldessárga, napos oldalán vérpirossal mosott, sötétebb pirossal szakadozottan csíkolt, pettyegetett. Az alapszín nagyobb foltokban csak az árnyékban nőtt gyümölcsökön látható. Pontozata ritkás, apró, fehér, nem szembetűnő. Rozsdaalakzatok csak elvétve, de egyes rozsdás gyümölcsök vagy forradások és némely évjárásban fekete szeplők többször mutatkoznak rajta.
Belseje: Húsa fehér, fehér vagy zöldes erekkel jelzett, elég finom tömöttes, roppanó. Leve bő, cukros, kissé élénk savannyal emelt, elég kellemes, kevéssé fűszeres ízű. Magháza kissé nyílt. Kehelycsöve tölcsér alakú.
Fája: Mérsékelt növésű, edzett. Nem korán, de azután minden második évben gazdagon termő. Felfelé törekvő erős ágai terjedelmes koronát alkotnak. Vesszei rövidek vagy középhosszúak, vastagok, merevek. Fiatal korban félmolyhosak. Később jórészt csupaszak, piros-barnák. Aljuk felé fehéres hártyával takartak. Nem szembetűnően ritkásan pontozottak. Középhosszú rügyközűek. Rügyei kicsinyek, simulók, szürkésen molyhosak. Virágrügyei középnagyok, pirosas gesztenyeszínűek, szennyes-molyhosak. Levelei nagyok, durvák, alsó lapjukon molyhosak, felül csupaszak, bágyadtan fénylők. Levélnyelük középhosszú, elég vastag, merev.
Termesztésére vonatkozólag megemlítem, hogy mindenféle alanyon jól díszlik, de közép- vagy magastörzsű fának a legalkalmasabb. Törpe vagy alakfának kevésbé való, mert a nyesést nem nagyon tűri, ez sok hajtásképzésre készteti. Inkább hosszúra nyesendő. Mély áradmányos, kellőleg nyirkos talajban szokatlan nagyra nő. Száraz, kevésbé jó, túlkötött meszes talajt nem kedveli. Inkább a hegyvidék fája. Nagyobb folyóvizek mellékén nagyban is haszonnal ültethetjük. Gyümölcsei jól állják helyüket a fán. A szállítást is jól kibírják. Az ütődések helyén nem rothadnak, hanem csak megtaplósodnak. Nálunk a Tisza által iszapolt vidékeken nagy fái emberemlékezet óta el vannak terjedve. Onnan a gyümölcsét hajókon szállítják Szegedre. A felső Tiszavidék szülötte.

További információk

Típus

Konténeres, Szabadgyökeres