Faj: Malus domestica
További nevei: Kálvin alma, Püspök alma, Weisser Winter Calvill, Calville blanche d hiver, White Winter Calville, Calville blanche a cotes
Származása: feltehetően Franciaországból származik. Almatermesztésünk egyik legérdekesebb történeti értéke, hazánkban a huszadik századforduló idején a piacon darabonként értékesítették, s az "almák királya"-ként emlegették. Akkortájt a szakmában zöld és fehér kálvilt is elkülönítettek, de a kettő között csak az a volt a különbség, hogy a fehér kálvil gyümölcsét zacskózással halványították.
Érési ideje: szeptember végén szedhető, fogyasztási érettsége novembertől áprilisig tart.
Minősége: Kiválóan elsőrendű csemege és piaci
Alakja: Hasas tompa kúpalakú, néha magasnak látszó kúpos gömb alakú. Erősen bordás. Egyik oldalán rendesen hízottabb. Zöme a középtájon alul esik. Innen kelyhe felé szelíden fogyva tompa kúpban, szára felé pedig domborodva, majd hirtelen fogyva széles talpban végződik. Szára középhosszú, vastag, fás és mély, szűk, tölcséres mélyedésben ül Kelyhe zárt, vagy félig nyílt, elég nagy, zöld osztványaival molyhos alapról kiindulva tágas mély, ráncos, bordás felületű üregben ül. A karimáról élesebb, laposabb bordák a gyümölcs zömén alul is lehúzódnak és így a gyümölcs kissé szegletes.
Színe: Zöldes-fehér, értével szalmasárga, napos oldalán aranysárga alapon, sokszor fakó pirossal mosott. Értékesebb az egyszínű. Ezért zacskózása kívánatos, hogy sárgásba hajló fehéres színezetű legyen. Pontozata jól látható, fehérrel szegélyezett világosbarna vagy zöldes. Rozsdaalakzatok ritkábban láthatók rajta. Szármélyedésének falát több-kevesebb sugaras rozsdamáz takarja.
Belseje: Húsa sárgásfehér színű, finoman tömött, olvadó. Leve bő, cukrosan borízű, felséges zamatú, málnára emlékeztető illatú. Magháza nagy, nyílt. Magvai többnyire fejletlenek. Kehelycsöve szűk, mélyen lehatoló. Porzószálainak alsó része sokáig megmarad.
Fája: Érzékeny, betegségre hajlamos, ellenálló képessége gyenge. Eleinte erősen, később gyengén vagy nagyon gyengén nő. Korán, rendesen és sokszor bőven terem. Ágai szétállók, elhajlók, sűrűbb, kuszált koronát nevelők. Igen bőven virágzik, de aránylag keveset köt. Az apró gyümölcsök egy része is összefonnyad, fejletlen marad, idő előtt lehull. Ágain sok a rövid termőrész. Vesszői vastagabbak, kissé könyökösek, vörhenyesbarnák gyengén molyhosak, rövidebb rügyközűek. Rügyei aprók, fehéren molyhosak, simulók, Virágrügyei közép nagyok, sűrűn molyhosak. Levelei nagyok, durvák, eleinte molyhosak. A levélnyél vastag, középhosszú, ősz felé tövénél sokszor pirossal mosott. Levélpálhái rövidek, keskenyek, elég tartósak.
Termesztésére megjegyzem, hogy a páratelt levegőjű melegebb éghajlatot szereti, táplálékban bővelkedő, kissé nyirkosabb jellegű meleg, kötött talajt kíván. Törpe és alakfának való. Vadalanyon, magas törzsű fának nevelve nem sok örömet ad. Aránylag rövidebb életű. Minden nyavalya először ezt támadja meg. Ezért állandó védelmet, gondozást kíván. Nem neki való helyen, tehát ahol nem fejlődik, kár vele bajlódni. A nyesést meghálálja, rövidebbre is nyeshető. Méltán mondják az almafák királyának. Gyümölcsei darabszámra is értékesíthetők. A téli eltartást jól bírja.