Faj: Malus domestica
További nevei: Parmen, Arany renet, Angol téli arany pármén, Winter Goldparmane, Pearmain dorée d hiver, King of de pippins, Reine des reinettes
Származás: bizonytalan, egyesek szerint francia eredetű, középkori fajta. Angolországban Kirke bromptoni faiskola tulajdonos már a 18-ik század végén terjesztette.
Érési ideje: augusztus végétől, szeptember végéig több menetben kell szedni, januárig fogyasztható.
Minősége: Elsőrendű asztali, piaci és gazdasági
Nagysága: Középnagy, néha nagyobb is, kisebb is
Alakja: Többnyire kúpos gömb alakú, néha gömbölyded. Elég szabályos. Zöme a középtájra esik, honnét kelyhe felé szabályosan fogyva kúpos tompa csúcsban végződik, Míg szára felé kidomborodva elég széles talpat alkot. Szára középhosszú, vékonyabb, barna vagy zöldes-barna mázas, mély tölcséres, zöld vagy barna rozsdamázas üregben ül. Kelyhe nagy, félig nyílt, hosszas, hegyes, hegyükkel hátrafelé görbülő kehelylevélkéivel tág és mély tányérszerű, sima, vagy kissé ráncos-falú üregbe helyezett. Ennek karimájáról, főkép a nagyobb gyümölcsöknél egyes lapos bordák nyúlnak le a gyümölcs derekára is, de ezek a gyümölcs kerekdedségét nem zavarják.
Héja: Tompán fénylő, száraz, kissé érdes tapintatú, vékony, értével aranysárga alapszínén a napos oldalán pirossal mosott és ebben szakadozott sötétebb csíkkal és pettyekkel fedett. Pontozata szembetűnő. Ragya foltocskák, rozsdafoltok vagy alakzatok is előfordulnak rajta.
Belseje: Húsa sárga vagy sárgásfehér, tömött, roppanó, értével porhanyó, elég leves, édes-savanykás, illatos, fűszeres, kellemes ízű. Magháza nyílt, apró, kerekded magvakat rejtő.
Fája: Eleinte erőteljes növekedésű, korán és igen bőven termő. Nem teljesen edzett. Védett fekvésben, kötött vagy laza, de erőteljes, nyirkosas talajban jól díszlik. A nyesést jól meghálálja. Vadalanyon közép- és magastörzsű fának, mindenféle alanyon törpe- és alakfának egyaránt alkalmas. Hajtásai erősek, egyenesek, ezért szép törzset gyorsan nevel. Ágai felfelé törekvők, gúla alakú, ritkásabb koronát nevelők. Vesszői könyökösek, vörösesbarnán színezettek, molyhosodók, rövidebb rügyközűek, pontozottak. Rügyei kisebbek, vörösesbarnák, molyhosak, simulók. Virágrügyei aprók, zömökek, világosbarnán árnyaltak, közepesen nyílók, középnagynál nagyobb, rózsaszín szirmúak, elég edzettek. Levelei kemények, középnagyok. Nyelük középvastag, elég hosszú, merev.
Termesztésére vonatkozóan megjegyzem, hogy fája az erősebb fagytól, gyümölcse a rovaroktól, különösen az almamolytól sokat szenved. A szél is könnyen és hamar lerázza a fáról. Ezért állandó védekezést, ápolást és védettebb helyet kíván. Az ifjításra rászorul. Bár a hely iránt nem támaszt nagyobb igényeket, mégis a száraz helyre nem való. Hűvösebb, magasabb helyeken, védett fekvésben, erőteljes, nyirkosabb talajon díszlik a legjobban. A trágyázást megkívánja. Nedves állásba sem való, mert itt a fagy és a taplófoltosság tesz benne nagy kárt. Ha gyümölcse teljesen megszínesedett, ajánlatos már szeptember második felében leszedni, mert a később szedettek álltukban lisztesedésre hajlamosak.
