Tudományos név: Prunus avium ’Szomolyai fekete’
Magyar név: Szomolyai fekete cseresznye
Hasonló név: Szomolyai rövidszárú, Szomolyai édes
Származás: az egri fekete fajtakörből származik, azon a környéken széles körben elterjedt. Az államilag elismert választékbővítő fajtát Brózik Sándor, Korponay Gyula és Zatykó Imre szelektálta a Szomolya környéki fajták közül.
Társnevei: Egri fekete, Egri korai fekete, Szomolyai édes, Szomolyai fekete, Noszvaji, Mészhegyi
Származása: ismeretlen származású magyar fajta; Eger, Szomolya, Noszvaj községekben terjedt el nagy mértékben
Szállíthatósága: igen jól szállítható
Hajtásrendszere: levele középnagy, széles, hegyes lemezcsúccsal, széle csipkézett, a főérnél húzott. Levelei sűrűn állnak. Vesszeje mereven zömök, erős, világosbarna színű, sűrűn szemölcsös. Koronája szélesen szétterülő, kúpos gömb, idősebb korban félgömb. Fája középerős növekedésű, sűrű ágrendszerű.
Fényigény: a gyümölcs ízanyagainak kialakulásához napos fekvést biztosítsunk neki
Ültetési távolság: 7-8 m
Gazdasági értéke: igen értékes árufajta, különösen Heves megye dombvidékein érdemes telepíteni.
Gondozás: 1/ a szabadgyökérrel ültetett gyümölcsfa oltványokat ültetést követően tavasszal metszeni szükséges, hogy a lombozat és a gyökér megfelelő arányát beállítsuk (
https://www.youtube.com/watch?v=USN-VaqMRTo&t=3s);
2/ a lombkorona kialakításának első lépéseit kezdjük el
Helye az erdőkertben: 2-3 zóna
Rayman János – Dr. Tomcsányi Pál: Gyümölcsfajták zsebkönyve Budapest, Mezőgazdasági Kiadó 1964.
Forrás: Soltész Miklós, 1988: Gyümölcsfajta ismeret és –használat
