Társnevei: Egri fekete, Egri korai fekete, Szomolyai édes, Szomolyai fekete, Noszvaji, Mészhegyi
Származása: ismeretlen származású magyar fajta, Eger, Szomolya, Noszvaj községekben terjedt el nagy mértékben.
Érési ideje: június második fele, színelő szedését június első hetében lehet megkezdeni, amikor a gyümölcs már teljesen feketére színesedett, mert különben íze kesernyés lesz.
Termőképessége: bőtermő
Termékenyülése: igen jól termékenyül, egy-egy termőrügyből átlag 3 virág fejlődik, amelyekből 1-2 gyümölcs köt. Porzó fajtái: Pomázi hosszúszárú, Jaboulay, Bigarreau Burlat, Van.
Gyümölcse: középnagy, vagy kicsi, széles, nyomott gömb alakú. Színe sötét feketés-lilás bordó piros. Kocsánya rövid, vékony vagy közepes vastagságú, színe lilásan mosott zöld.
Húsa feketés bordópiros, félkemény, bő levű, duránci.
Íze jellegzetesen édes, sajátos kellemes zamattal.
Szállíthatósága: igen jól szállítható.
Hajtásrendszere: levele középnagy, széles, hegyes lemezcsúccsal, széle csipkézett, a főérnél húzott. Vesszeje mereven zömök, erős, világosbarna színű, sűrűn szemölcsös. Koronája szélesen szétterülő, kúpos gömb, idősebb korban félgömb.
Ellenálló-képessége: edzett, a téli fagyok iránt nem érzékeny.
Termőhely igénye: virágzáskor a hideg időre kényes, egyébként az éghajlattal szemben igénytelen - a kötött talajokon fejlődik jól.
Gazdasági értéke: igen értékes árufajta, különösen Heves megye dombvidékein érdemes telepíteni.
Rayman János – Dr. Tomcsányi Pál: Gyümölcsfajták zsebkönyve Budapest, Mezőgazdasági Kiadó 1964.
