A Stella az első, köztermesztésbe bevezetett öntermékeny cseresznyefajta volt, mely kiváló pollenadója a legtöbb közepes vagy középkésőn virágzó fajtának.
Jellemző: öntermékeny, jó porzó
Tudományos név: Prunus avium ’Stella’
Magyar név: Stella cseresznye
Származás: Kanada, 1956-ban történ nemesítése, 1968 óta van a köztermesztésben; hazánkba 1975-ben lett kapott állami elismerést
Amiért szeretjük: öntermékeny és elhózódó virágzású ezzel jó pollenadója sok más cseresznyefajtának
Virág: középkésőn; öntermékeny; elhúzódó virágzás, jó pollenadója a közép és középkésőn virágzó cseresznyefajtának. A Stellát porzzák: Germersdorfi óriás, Van, Linda
Termés: június 25-30; közepes méretű (22-24 mm, 6 g)
Leírás: fája közepesnél erősebb növekedésű, feltörekvő koronával. Közepes méretű gyümölcsének héja sötét bordópiros, húsa feketéspiros. Íze közepesnek mondható.
Felhasználás: friss fogyasztás
Fényigény: a gyümölcs ízanyagainak kialakulásához napos fekvést biztosítsunk neki
Ajánlott termőhely: talajjal szemben a meleg, tápanyagokkal jól ellátott, meszet és humuszt tartalmazó könnyű homoktalaj, löszön kialakult vályogos agyag vagy agyagos homoktalaj, a megfelelő számára. A talajvízszint vagy a vízzáró talajréteg mélysége 1,5-3 m-nél a leginkább megfelelő. Csapadék igénye nem nagy, de virágzás és terméskötés idején nagyon érzékeny a megfelelő vízmennyiségre
Ültetési távolság: 7-8 m
Ellenállóképesség: csapadékos időjáráson termése reped, ilyenkor moníliára fogékony
Gondozás:
1/ a szabadgyökérrel ültetett gyümölcsfa oltványokat ültetést követően tavasszal metszeni szükséges, hogy a lombozat és a gyökér megfelelő arányát beállítsuk (https://www.youtube.com/watch?v=USN-VaqMRTo&t=3s);
2/ a lombkorona kialakításának első lépéseit kezdjük el
3./ az időseb fák fölfelé törekvő koronáját rendszeres, erősebb metszéssel oldalhajtás növekedésre kell késztetni
Helye az erdőkertben: 2-3 zóna
Megjegyzés: a világon az első öntermékeny, köztermesztésbe bevezetett fajta volt
Forrás: Soltész Miklós, 1988: Gyümölcsfajta ismeret és –használat
