Faj: Malus domestica
További nevei: Kék alma, Czigány alma, Magyalné almája [Jászság], Bika alma [Debrecen], Rother von Simonffy, Simonffy roth, Rouge de Simonffy
Származás: Eredeti magyar fajta. A debreceni Simonffy család nevéről van elnevezve. Származása bizonytalan. Debrecen határában régóta nagyban el van terjedve. De lehet, hogy Eger vidékéről való.
Érési ideje: Október-december. Hűvös tájakon termett gyümölcse májusig is eltartható.
Minősége: Elsőrendű asztali- piaci és háztartási
Nagysága: Középnagy, néha nagyobb is, de gyakran kisebb.
Alakja: Gömbölyded, majd lapos gömb alakú, vagy tojásdad gömbölyű. Rendszerint szabályosan boltozódott, sík felületű. Kelyhes végén a karimája szűkebb mint a száras végén. Szára középhosszú, elég vastag, bunkós végű, tágnyílású, szűk, mély üregben ülő, melynek falát finom, zöldes, sugaras rozsdamáz szokta borítani. Kelyhe zárt, apró, hegyes, molyhos, sokáig zölden maradó kehelyleveleivel néha szűk, néha tágas, többnyire lapos és sekély üregben ül, melynek alja molyhos s karimáján csak néha mutatkoznak szelíd emelkedések.
Héja: Vékony, szívós, sima, hamvas, ledörzsölve ragyogó fényes. Alapszíne értével bágyadt sárga. Ebből azonban csak ritkán látszik valami, mert egész felülete sötétpirossal van befestve és még sötétebb csíkokkal becsapkodva. Rozsdaalakzatok csak ritkán mutatkoznak rajta.
Belseje: Húsa fehér vagy zöldes-fehér, a bőr alatt sokszor pirosba játszó, finom, pezsgő, tömött, bőlevű, igen cukros, finom savannyal emelt, igen kellemes, fűszeres ízű. Magháza nyílt, magvai épek. Kehelycsöve kúpalakú, elég mélyen lehatoló.
Fája: Erőteljes növekedésű. Igen edzett. Korán, rendesen és bőven termő. Felfelé törekvő ágai elég sűrű magas, gömb alakú koronát fejlesztenek. Mindenféle alanyon mindenféle alakú fának alkalmas. A nyesést jól bírja. Vesszői vastagabbak, hosszúak, egyenesek, sűrűn molyhosak, helyenként csupaszok, pirossal árnyalt barnák, többnyire rövidebb rügyközűek. Rügyei kicsinyebbek, simulók, sűrűn molyhosak. Virágrügyei középnagyok, sűrűn fehérmolyhosak. Későbben nyílók. A kései fagyot jól kiállók. Levelei középnagyok, kemények. Levélnyelük középhosszú, elég vastag, molyhos, tövüknél pirossal színezett. Levélpálhái középnagyok, lándzsásak, szétállók, tartósak.
Termesztésére vonatkozólag megjegyzem, hogy nem válogatós. Mindenütt jól díszlik és terem. Az Alföld mostoha viszonyai között is kitűnően terem. De a hegyvidéken is haszonnal ültethető. Legjobb vadalanyon közepes törzsű fa gyanánt hasznosítani. A tömegtermesztésre ajánlott fajták között a másodsorba említettek közé van sorolva.
