Faj: Malus domestica
További nevei: Kárpátalja szépe, Kraszuna Zakarpattya, Székely alma, Seklerapfel, Sikulaer Apfel, Pomme de Sikula
Származás: Ősi eredetű magyar fajta, valószínű, hogy a Fehér Körös mentén fekvő Sikula községben magról kelt. A török uralom alatt már elterjedt volt Arad megyében. Neve a latinosan írt „Sicula” elferdítése.
Érési ideje: szeptember végén, október elején érik, decemberbertől áprilisig fogyasztható.
Minősége: Elsőrendű asztali, piaci és háztartási
Nagysága: fiatal fákon többnyire csak közepes nagyságú, jól fejlődő, idősebb termőfákon nagy vagy igen nagy.
Alakja: Kúposan gömbölyded, ritkábban kissé laposas gömbölyű. A nagyobbra fejlődött példányok többnyire egyik oldalon hízottabbak. Zöme a középtájra esik, honnét szára felé kidomborodva többnyire laposan boltozódik, kelyhe felé pedig szelíden fogyva, szintén lapos karimában végződik. Kelyhe zárt, kisebb, zöldes kehelyleveleivel szűk, tölcsérszerű, aprón ráncozott mélyedésben ül. Ennek karimáján a ráncok már hullámokká növekednek s nem ritkán a gyümölcs oldalára is lehúzódva, annak kerekdedségét zavarják. Szára rövid, középvastag, tágas, tölcsér alakú, finoman rozsdamázas falú mélyedésben van elhelyezve.
Héja: Sima, kevéssé fényes, aranysárga alapszínű, melyet azonban majdnem teljesen eltakar a vérpirossal váltakozó sötétpiros csíkok, lángok. Pontozata ritkás, apró, alig szembetűnő. Rozsdafolt vagy ilyen hálózat csak kivételesen van egy-egy gyümölcsön. Ragyafoltok azonban sokszor láthatók rajta.
Belseje: Húsa sárgásfehér, tömött, értével lágy, bőlevű, savanykás édes, kellemes ízű. Magháza félig nyílt. Kehely csöve kúpalakú, néha hengeres.
Fája: Mérsékelt növekedésű, edzett, elég korán és elég bőven terem. A nyesést nem igen tűri, ezért alakfának nem alkalmas. Vadalanyon közép- vagy magastörzsű fának való. Mint ilyen csak teljes kifejlődtével hozza meg a kellő bőségű termést. Vesszei nem számosak, elég vastagok, egyenesek, sötétbarna alapszínükön apró fehér pontozatúak. Fiatal korukban finoman molyhosak, érett korukban csupaszak. Hegyükből rendesen csak egy-két egyenlő erősségű hajtást szokott fejleszteni. Rügyközei rövidek. Rügyei kicsinyek, szürkésbarnák, simulók. Virágrügyei kicsinyek, fehéren molyhosak és többnyire a vesszők hegyén mutatkoznak. Levelei nagyok, vastag szövetűek, merevek. Levélnyelük rövid, középvastag vessző, merev, molyhos. A nyár vége felé alsó felükön violaszín-pirossal festettek. Levélpálhái igen kicsinyek, fonalalakúak, ritkán tartósak.
Termesztésére vonatkozólag megjegyzem, hogy a melegebb éghajlatot, nyirkos talajt, a folyóvizek mellékének iszapos földjét kedveli. Ilyen helyen nagy, terebélyes fává növekszik. Ilyen helyre tömegtermesztésre ajánlott. Gyümölcsei a fán a legerősebb szelekkel is dacolnak. Száraz, laza vagy homokos talajra, hol a szükséges nedvesség is hiányzok, nem való. Egyike a legtartósabb téli almafajtáknak, melyeket októberben kell leszedni. Télen is jól élvezhető, de a tavaszi hónapokban éri el a teljes finomságát. A vértetűtől, almamolytól, gombabetegségektől aránylag keveset szenved.