Eredet: Régi olasz fajta, melyet továbbszelektáltak (Tamássy István, Horn Ede).
Termesztése: A termés mennyisége nem elsősorban a virágok mennyiségétől függ, hanem a termővesszők hosszától és a termékenyülés eredményességétől. Vegyes rügyei a vesszők oldalán helyezkedik el, ezért mindig nagy számban találhatók nővirágok. Ezek termékenyülése azonban a nővirágot hozó vesszők hosszától függ. A legjobban termékenyülnek a 15-25 cm hosszúságú vesszőkön fejlődő virágok. Az ennél rövidebb vagy hosszabb vesszőkön található nővirágok mennyisége nem csak kevesebb, de rosszabbul is termékenyül. Az 50-70 cm hosszú vesszőkön általában termés nem várható.
A mogyoró virágzása az összes gyümölcsfaj közül a legkorábbi. A megporzást a szél végzi (nem rovarok). A téli szélsőséges időjárást a hosszú mélynyugalmú, későn virágzó fajták bírják jobban. A különböző ivarú virágok nyugalmi ideje és a fejlődésükhöz szükséges hőmérsékleti optimum is eltérő, ezért a hím és a nővirágok nem egy időben nyílnak. A nő- és a hímvirágok nyílásban megelőzhetik egymást. Magasabb hőmérsékleten a hímvirágok fejlődése gyorsul föl, ezért az együttvirágzás ideje lecsökken és kisebb esélye van a saját virágporral való megtermékenyítésre. A biztonságos megporzás érdekében hasznos, ha több fajta ültetésére kerül sor.
Leírás: Virágait lombfakadás előtt hozza, de kései virágzásúnak számít, szélmegporzású. Bokra erőteljes növekedésű, széles kúp alakú. Tősarjsarjképzésre erősen hajlamos, melyről továbbszaporítható.
Gyümölcse: Makkja lapított, szélesebb, mint hosszú, jellegzetes. Héja 1, 5 mm vastag. Magbele 42 %-a a termésnek, jól kitölti az üreget.
