Származása: magyar fajta, Rakovszky Géza kertjében (Kacsóc község) ismeretlen fajta magoncról kelt.
Hazai elterjedése: üzemi gyümölcsösökben 0, 7%
Érési ideje: a magyar kajszit követően július második felében, augusztus elején érik.
Termőképessége: rendszeresen és igen bőven terem
Termékenyülése: igen jól termékenyül.
Gyümölcse: nagy vagy középnagy, széles alapon tompán kúp alakú. Színe szalma-, majd narancssárga, erős bordó-piros fedőszínnel. Kocsánya középhopsszú és középvastag, pirosas-barna színű. Húsa sötét aranysárga, gyengén rostos, magvaváló, bő levű. Íze igen jó édes, kevés savval, sajátos, kellemes zamattal. Féléretten jól szállítható, egyébként csak a közeli piacokra.
Hajtásrendszere: levele középnagy, tojásdad vagy szív alakú. Vesszeje középerős, a vesszőcsúcs felé elvékonyodó, apró paraszemölcsökkel sürün borított. Koronája fiatalon felfelé törő, később szétterülő, magasra boltozott gömb alakú.
Ellenállóképessége: a téli és a késő tavaszi fagyok iránt nem érzékeny, ellenálló a moniliával szemben is.
Termőhely igénye: azonos a többi kajszi fajtáéval.
Gazdasági értéke: a hosszú szállítást nem bírja, azért főként a közeli piacokra, városok, iparvidékek ellátására ajánlatos termeszteni a felvevő piacok özelében.
Rayman János – Dr. Tomcsányi Pál: Gyümölcsfajták zsebkönyve Budapest, Mezőgazdasági Kiadó 1964.
