Társnevei: Pomázi fekete, Olasz, Májusi korai, Májusi hosszúszárú
Származása: ismeretlen, az anyafát első leírója, Brózik Sándor Pomázon szelektálta, ahol több hasonló típus ismeretes.
Hazai elterjedése: elszaporítása most kezdődött meg.
Érési ideje: május második felében a Márki korai és a Jaboulay fajták érése közötti időszakban érik. Színelő szedését május második hetében meg lehet kezdeni. Egyenetlenül érik.
Termőképessége: rendkívül bőtermő.
Termékenyülése: igen jól termékenyül. Egy-egy termőrügyből rendszerint 3-4 gyümölcs is kötődhet.
Gyümölcse: középnagy, néha kicsis, nyomott, a bibepont felé csúcsosodó, gömb alakú.
Színe: sötétlilás, majd feketés bordó piros. Kocsánya jellegzetesen igen hosszú, középvastag, világosbarnán mosott, a kocsányon nincs levele.
Húsa sötétlilás, bordópiros, puha bő levű gyengén duránci.
Íze közepesen, sokszor erősen édes-savas, jellegzetes, kellemes zamattal.
Szállíthatósága: csak rövid távolságra szállítható.
Hajtásrendszere: levele inkább kicsi, tojásdad alakú, széle megnyúlt csipkés, a főérnél hólyagosan húzott. Vesszeje gyenge, vékony, világos barna színű, közepesen paraszemölcsös. Koronája nagy széthajló, terebélyes.
Ellenálló-képessége: csomósan csüngő gyümölcsei esős tavaszon könnyen monilia kárt szenvednek.
Termőhely igénye: igénytelen fajta, mint korai fajtát meleg fekvésbe kell telepíteni. Száraz területen gyümölcse apró marad.
Gazdasági értéke: értékes, friss fogyasztásra alkalmas árugyümölcs, amely fokozott szaporításra érdemes. Gyenge szállíthatósága miatt elsősorban a városellátó övezetbe telepítendő, főként házikertekbe.
Rayman János – Dr. Tomcsányi Pál: Gyümölcsfajták zsebkönyve Budapest, Mezőgazdasági Kiadó 1964.
