Korai érésű a cseresznyelégytől kárt nem szenvedő magyar tájfajta
Jellemző: egészséges, korai, friss fogyasztás
Tudományos név: Prunus avium ’Pomázi Hosszúszárú’
Magyar név: Pomázi hosszúszárú cseresznye
Hasonló név: Pomázi fekete, Olasz, Májusi korai, Májusi hosszúszárú
Származás: ismeretlen. Az anyafát első leírója, Brózik Sándor szelektálta, ahol több hasonló típus ismeretes
Amiért szeretjük: korai érése miatt a cseresznyelégy nem károsítja
Virág: igen jól termékenyül. Egy-egy termőrügyből rendszerint 3-4 gyümölcs is köthető.
Termés: május közepe-vége; egyenetlenül érik
Leírás: gyümölcse középnagy, néha kicsi, nyomott, a bibepont felé csúcsosodó, gömb alakú. Színe sötétlilás,
Felhasználás: értékes friss fogyasztásra alkalmas árugyümölcs
Fényigény: a gyümölcs ízanyagainak kialakulásához napos fekvést biztosítsunk neki
Ajánlott termőhely: mint korai fajtát meleg fekvésbe kell telepíteni, száraz területen azonban gyümölcs apró marad. Talajjal szemben a meleg, tápanyagokkal jól ellátott, meszet és humuszt tartalmazó könnyű homoktalaj, löszön kialakult vályogos agyag vagy agyagos homok talaj, a megfelelő számára. A talajvízszint vagy a vízzáró talajréteg mélysége 1,5-3 m-nél a leginkább megfelelő. Csapadék igénye nem nagy, de virágzás és terméskötés idején nagyon érzékeny a megfelelő vízmennyiségre
Ültetési távolság: 7-8 m
Ellenállóképesség: csomósan csüngő gyümölcsei esős tavaszon könnyen monília kárt szenvednek.
Gondozás:
1/ a konténerrel (földlabdával) ültetett gyümölcsfa oltványok ültetésére az év során bármikor sort keríthetünk,
2/ csupán a lombkorona kialakítása okán szükséges metszenünk
Helye az erdőkertben: 2-3 zóna
Megjegyzés:
Forrás: Rayman János és Dr. Tomcsányi Pál: Gyümölcsfajták zsebkönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1964.)
