Köszmétét minden kertbe!

A köszmétét sokáig csak gyűjtögették a hegyvidéki erdőkben.
A római leírások is elsősorban gyógynövényként említik.

Majd a termesztésben akkor kapott nagy szerepet, amikor a filoxéra (1875-ben jelent meg) elpusztította a szőlőket.
Ekkor a szentendrei domboldalakat köszmétével telepítették be, és nagy mennyiséget szállítottak Németországba és
Angliába (!) mindaddig, amíg az Amerikából származó köszmételisztharmat (1908) megjelent, és tönkretette az ültetvényeket.
Addigra szerencsére megismerték az oltványszőlők telepítésének technikáját, és újra szőlővel népesültek be a hegyoldalak.

Mit szeret a köszméte?

A könnyen kezelhető gyümölcsfajok közé tartozik.
A kemény téli hidegeket jól tűri, és a kis gyümölcsökkel megrakott fák a -3, -4°C-os fagyokat is elviselik.
A nagy meleget viszont nem kedvelik, mert az lombhullást és gyümölcsperzselést okoz.

Nem is különösebben fényigényes, ezért elviseli, hogy más gyümölcsfák közé ültessék,
azonban az állandó mélyárnyékot nem szereti.

Mint a legtöbb bogyós, ez is sekélyen gyökerező faj, ezért a könnyen kiszáradó,
vékony termőrétegű területeken nyaranta többször is alaposan meg kell a bokrokat öntözni.
De a legjobb, ha a talajtakarásról folyamatosan gondoskodunk.
Lehet ez mulcs (fűnyesedék, szalma, avar), komposzt is.

Ily módon biztosítjuk az eredeti élőhelyhez hasonló termőkörnyezetet, a tápanyagellátást
és védjük a talajt a kiszáradás ellen is.

Még egy jó tanács az ültetéshez: bátran ültessük jó mélyre! (10-20-30 cm ↓ )

A talajba kerülő törzs vagy szárrész is ki fog gyökeresedni, és a megnövekedett gyökérfelület,
valamint a mélyebbre került gyökérzet biztonságosabbá teszi a vízellátást.

Hogyan neveljük?

A faiskolákban kétféle „kiszerelésben” vásárolhatjuk meg:

• A törzses csemetéket oltással állítják elő a faiskolák.
  Ezek  80-100 cm-es aranyribiszke alanyon lévő gombóckoronások, amelyeket mindenképpen szükséges bambuszhoz,
  karóhoz rögzíteni. Ellenkező esetben egy erősebb szél a törzset töri ketté, vagy az oltás (nemes rész) törik ki.
  
  A sarjhajtások eltávolítására kell még odafigyelni, amelyek a földből nagy mennyiségben törnek elő, és könnyen
  elhatalmasodnak a nemes rész rovására. Ezeket nem a talaj felszínén, hanem mélyebben kell elvágni,
  különben még több sarj fog előtörni.
  
  A magas törzsű köszmétefácskáknak sokféle előnyük ismert:könnyebb a talajukat megművelni, egyszerűbb és
  könnyebb a metszésük és a szüretelésük.
  
  Nem utolsó dolog az sem, hogy a kertben jól mutat az apró, elegáns, gömbfácska.
  
  Jól elhelyezett edényben és magaságyásban is sikerrel nevelhető.
  
  

A törzses köszmétét karóhoz kell rögzíteni, hogy a lomb
és a termés súlya ne húzza el, vagy törje le.

• A bokros köszméték előnye, hogy nem kell rögzíteni.
  A vadhajtásokkal sem kell bajlódni, mivel az egész növény, gyökerestől nemes.
  Ezért az előtörő új sarjakról is rendszeresen meg tud újulni, ennél fogva az élettartama is hosszabb,
  már csak azért is, mert a bokor forma a természetes megjelenési formája.
  
  A bokor ültetése esetén vegyük figyelembe, ha jól érzi magát, akár 1-1,5 átmérőjűre is megnő.
  
  

Konténeres vagy szabadgyökerű

Minthogy a köszméte korán fakad, ezért szabadgyökérrel ősszel, a lomb lehullás után ültessük,
ekkor nagyon könnyen megered.
A konténeresek bármikor ültethetők, fagymentes időben.

Az ősszel ültetett egyedek, már a következő nyáron termést hozhatnak.

Konténeres piszkefáinkon már termés is van.

A metszése nagyon egyszerű!

Minthogy az egy-két és hároméves hajtások hozzák a legszebb gyümölcsöket, ezért arra kell törekedni,
hogy levegős elrendezésben, minél több ilyen termőrész legyen a fácskán.
Ezért a metszést a ritkítással kezdjük, hogy a korona megújulhasson.

Minden ősszel távolítsuk el az idős vesszők java részét, amelyek mellett a bokron
csak 8-12 db, egy, vagy kétéves hajtás maradjon.  
A termőrészeket kissé visszavágjuk, míg a gyengébb vesszőket rövidre kurtítjuk.

Minden olyan ágrészt el kell távolítani, ami a földre hajlana az érő gyümölcsök súlya alatt.

Különösen kell ügyelni arra, hogy a lisztharmattal fertőzött vesszővégeket eltávolítsuk.

Rezisztencia, növényvédelem

A piszke legfőbb gombabetegsége az amerikai lisztharmat.
Mára már több rezisztens fajt nemesítettek, amelyeket nem, vagy csak kis mértékben érint ez a betegség:
Hinnonmaki Red, Hinnonmaki Yellow, Mucurines, In Victa, Captivator, Spinefree.

Aztán van még a Zöld győztes, amely közepesen ellenálló.

Sajnos a Pallagi Óriást, Piros Ízletest a lisztharmat ellen rendszeresen kezelni kell.
Szerencsére egészségre nem káros, biokészítményekkel ez a probléma megelőzhető. 

A tej, szódabikarbóna, Tejsavó, narancsolajos készítmények külső kezelésre,
míg a Scudo felszívódó szerként belső kezelésre alkalmasak.

(A lisztharmat kezelésével kapcsolatban ebben a bejegyzésben olvashat bővebben.)

A lisztharmatfertőzés hatására a bogyók bebarnulnak

A köszméte közismert kártevői: levéltetvek, takácsatkák, pajzstetvek, sodrómolyok, üvegszárnyú ribiszkelepke.

Ha nem vagyunk résen, akkor a köszmétearaszoló lepke hernyója képes kopaszra rágni  növényt.
Ekkor sem kell aggódni, mert újra hajt, de csak ha felszívódó biokészítménnyel permetezünk, például a NeemAzallal.
Ezzel a szerrel minden rágcsáló és szívogató kártevőtől megszabadítjuk ezt a bogyós növényt.

Szaporíthatjuk magunk is!

A köszméte nagyon könnyen gyökeresedik dugványozással egyszerűen szaporítható.
Szeptember-februárban vágjunk legalább 1 éves, 10-20 cm-es vesszőket, és duggassuk el a földbe,
akár a végleges helyükre.

Másik lehetőség, hogy kora tavasszal, a bokor egy érett vesszejét úgy rögzítünk a földben,
hogy csúcsa a talaj felszíne fölött maradjon.
Majd meggyökeresedés után vágjuk le az anyatőről és ültessük a végleges helyére.

Hosszan érik...

Ebben az évben már május végén lehetett kóstolni az érett bogyókat.
Rendszerint június közepétől kezd el érni, és nagyjából 2-3 hétig folyamatosan gyümölccsel lát el bennünket.
Az érett bogyók sem hullanak le sokáig.
Honnan tudjuk, hogy mikor érett, ha egyszer zöld? A megpuhult szemek a finom édesek.

Egy bokorról, kedvező körülmények között, 2-5 kg termést várhatunk,
így ízléstől függően 2-4 bokor kielégítheti egy család igényeit.

Gyerekkoromból a piszkeszósz emléke maradt meg, ami - hasonlóan a sóskához, gyümölcsszószokhoz, -  
főtt krumplival, hússal remek frissítő nyári étel.