Székelykeresztúron már javában zajlanak a március 15-i ünnepségekre való előkészületek. A megemlékezésnek a megszokottól eltérő, különleges mozzanata lesz, a Gyárfás-kúria kertjében álló Petőfi körtefájához is ellátogat a városvezetés és a megemlékezők, ahol a fa egyenes ági leszármazottját ültetik el mellé. A rendezvényen ugyanakkor Pro Libertate kitüntetéssel díjazzák id. Sándor Józsefet.
„Előzőleg már írtunk arról, hogy Petőfi körtefája tovább él. A Gyárfás-kertben áll az a mára kiszáradt több száz éves körtefa, amely alatt nemzeti költőnk az utolsó estéjét töltötte, mielőtt elindult volna a végzetes fehéregyházi csatába. Kányádi Sándor szavai is erről árulkodnak: „Haldoklik az öreg tanú, Petőfi vén körtefája. Azt beszélik, ő látta volt verset írni utoljára”. Az idők folyamán lassan kialakult a Petőfi-kultusz is a városban: iskola, művelődési egyesület, utca viseli a nevét, de legendai sírja is megtalálható a timafalvi temetőben. Az 1849. július 30-án vacsorára elfogyasztott bivalytejes puliszka, az itt eltöltött utolsó este, az Egy gondolat bánt engemet elszavalásának emléke elevenen él a köztudatban, minden évben megemlékezik róla a lakosság, a Keresztúri Kistérségi Napok is ehhez a dátumhoz igazodik” – áll a városvezetés közleményében. Mint írják, annak idején a Gyárfás-kúriában tüdőszanatórium működött, gyakran tartózkodott itt az ‘50-es évek végén a nagykedei Farkas Ferenc, aki oltóágat vett az eredeti fáról, amely azóta is él, s gyümölcsözik tovább a településen.
Jelenleg a Gyárfás-kertben levő körtefa nem az eredeti leszármazottja, azt a szabadságharc 120. évfordulóján (1969-ben) ültették el. „Igazán szimbolikus lesz a 2017. március 15-én tartandó ünnepség, amelynek egyik fénypontja lesz, hogy a nagykedei fáról származó oltvány visszatér felmenője mellé. A másik kiemelkedő esemény, hogy szintén ekkor adják át id. Sándor József 88 éves székelykeresztúri lakosnak a Pro Libertate díjat, egyebek mellett az emlékhely érdekében kifejtett áldozatos tevékenységéért. Hatos György városi főkertész fejében már évekkel ezelőtt megfogant a gondolat, hogy az eredeti körtefa leszármazottait kellene visszaültetni a Gyárfás-kúria kertjébe, és tavaly a tettek mezejére lépett. A vad alany Énlakáról származik, azzal oltották be az öt nemes alanyt, vagyis a Kedébe került „igazi Petőfi-körtefa” utódait. Az új fák oltásában a Zeyk Domokos Technológiai Líceum akkori IX. A osztályos diákjai segédkeztek 2016 tavaszán: Dániel Zsolt, Kiss Ferenc, Márton Zsolt és Kinda József – az idei ünnepségen az ő oltványát ültetik el, mivel az erősödött meg legjobban az eltelt év alatt”.
„A körtefa folytonosságáról természetesen gondoskodnunk kell, nem is kérdés, miért fontos, hogy tovább éljen” – mondta el Sándor-Zsigmond Ibolya, a Molnár István Múzeum muzeológusa, Petőfi-kutató.
„Az utazóknak, kirándulóknak, a hozzánk látogatóknak meg kell mutatni kis városunk értékeit, fontos irodalmi, néprajzi, történelmi emlékhelyeinket. A Petőfi-kultusz számunkra is jelentős, szimbolikus értékkel bír nemzeti költőnk valamikor itt töltött ideje” – mutatott rá Rafai Emil, Székelykeresztúr város polgármestere.
https://www.e-nepujsag.ro/articles/petofi-kortefajanak-tovabb-kell-elnie
A Petőfi-körtefa és hasonló kincsek mentése
Kimaradhatatlan tartozéka a Petőfi-kultusz ünnepségi színhelyeinek a székelykeresztúri Gyárfás-kúria, és a mögötte levő, immár több évtizede elhíresült körtefa, ahol a magyar nemzet nagy költője, Petőfi Sándor töltötte utolsó éjszakáját 1849. július 31-én. Hiteles bizonyíték ugyan nincsen rá, de sokan hiszik, hogy a költő a kúria mögötti körtefa alatt elszavalta az Egy gondolat bánt engemet című versét is.
A történelem viharos sodrásában a Petőfi-körtefa olykor-olykor feledésbe is merült, hiszen a leírások és az utólagos elbeszélések szerint is a szabadságharcos költő tiszteletére rendezett emlékünnepélyek évente a kúria falán 1928-ban elhelyezett emléktábla előtti udvarrészen zajlottak.
A legendás körtefáról többet eddig nem tudhattunk. Mostanában azonban előkerültek olyan részletek, amelyekről eddig írott formában senki nem tájékoztatta az olvasókat. A legenda tehát tovább szárnyalt. Nem kellett más hozzá, csak egy lelkes Petőfi-rajongó, id. Sándor József személyében.
(...)
A kaszálás után édesapám azt kérdezte tőlem: »Fiam, hogyan lehetne… meg lehetne-e menteni a pusztulástól ezt a Petőfi-körtefát?« Mert ebben az évben a gyümölcs- és a díszfák kilencven százaléka már ki volt irtva! Félő volt, hogy ezt a fát is kivágják tűzifának. Édesapámat megnyugtattam, hogy a jövő év folyamán kerítéssel körbefogjuk.
Heteken, hónapokon keresztül foglalkoztatott ennek a kivitelezése. Addig semmilyen kerítés nem védte a körtefát, úgy állt ott, ahogy az Isten megteremtette. 1958-ban én már a Keresztúr rajoni néptanács út- és hídépítészeti osztályvezetője voltam.
(...)
Az évenkénti ünnepségeken nagy buzgalommal tevékenykedett a már említett Farkas Gábor igazgató-tanító bácsi. Így jutottunk el 1969-ben a 120. év-fordulóhoz, amikor állítólag az ő kezdeményezésére egy fiatal körtefaoltványt is ültettek az „öreg” fa mellé. Én ezt a kezdeményezést Sebestyén Gyula doktor úrnak tulajdonítom, bár meg kell vallanom, hogy erre egész pontosan nem emlékszem.
A 120. éves ünnepi megemlékezésre nagyon sokan eljöttek, ezúttal azonban már nem a kúria falán álló emléktáblánál, hanem a Petőfi-körtefa körüli területen gyűltek össze az emberek. 1969 óta minden évben a körtefa körül zajlik a megemlékezés, a koszorúzás, de virágcsokrok ékeskedtek az emléktábla előtt is. Nem tudok eléggé hálát adni Istennek, amiért már fiatalkoromtól megsegített, erőt és bátorságot adott életem e nagy álmának megvalósításához, hiszen ezzel tovább növeltük itt, Székelykeresztúron a Petőfihez fűződő emlékek és zarándokhelyeink számát.
(...)
De meg kell említenem Kányádi Sándornak a körtefáról írt versét is. Mielőtt hozzáfogtunk volna 1959-ben a kerítés elkészítéséhez, nem voltam birtokában a Kányádi versnek. Kerestük-kutattuk, számtalan helyen érdeklődtünk, de nem jutottunk a tényleges szöveghez. Azelőtt én is olvastam valahol, de az feledésbe ment. 1959-ben került Szabó Béla, volt osztálytársam a keresztúri néptanácshoz titkárnak. Ő szerezte meg, de már a júliusi megemlékezések utáni időben ennek a versnek az eredeti sorait. A fehér márványlap 60x40 centiméter nagyságú. Széll Mózes akkori kőfaragó mesterrel vésettem bele a Petőfi körte-fáról írt Kányádi-verset...
https://muvelodes.net/enciklopedia/a-petofi-kortefa-es-hasonlo-kincsek-mentese
