Faj: Malus domestica
További nevei: Bőr alma, Kormos alma, Parker kormos pepin, Parkers Pepping, Lederapfel, Grau Reinette, Pepin de Parker
Származás: Angolországból származik, a XVII. század végén már ismerték. Diel 1809-ben írt róla. Nevét a nagy gyümölcsbarát, Parker kapitányról nyerte, aki elterjesztéséről gondoskodott. Ma már az egész világon termesztik.
Érési ideje: December elejétől március elejéig tart
Minősége: Elsőrendű piaci és gazdasági. A savanyú almákat kedvelőknek elsőrendű, egyébként másodrendű asztali.
Nagysága: Közepesnél néha nagyobb is, kisebb is.
Alakja: Szabályos laposas gömb alakú. Nagyobbra fejlődött példányainak egyik fele hízottabb, emelkedettebb. Zöme a középtájra esik, honnan két vége felé egyenletesen és szabályosan fogyva boltozódik. Szára hosszabb, zöldes-barna, kissé molyhos, szűk üregbe helyezett. Kelyhe többnyire zárt, Nagyra nőtt példányoknál félig, vagy egészen nyílt. Hosszas és zöld kehelylevelei molyhosak, kehelymélyedése közép-nagy, szabályos, ráncos fenekű. A karima csak ritkán mutat szelíd, hullámos emelkedéseket.
Héja: Értével citromsárga alapszínén nyersbőrszerű rozsdával teljesen letakart. Innen ered a „bőralma” elnevezése. A napnak kitett példányainak a napos oldalán néha kevés, homályos elmosódott pirosság tűnik elő. A teljesen árnyékban nőtt példányokról a rozsdamáz hiányozhat.
Belseje: Húsa zöldes-sárgásfehér, porhanyó, édes savanykás, fűszeres ízű. Elég bőlevű, de száraz évben alig kielégítő, borízű. A savanyú almák közé tartozik. Magháza alig nyílt. Kehelycsöve rövid.
Fája: Edzett, korán és bőven terem. Középerős növekedésű. Laposabb, széles, sűrűbb ágazatú koronát nevel. Ágai idősebb korban lecsüngők. Hajtásai vékonyak, gyenge növekedésűek. Vesszői merevek, sötétbarnák, sárgásan pontozottak, hegyük felé molyhosodók. Rügyei közép-nagyok, inkább simulók, molyhosak, piros-barna pikkelyűek. Virágrügyei elég nagyok, tojásdadok, barnák, molyhosak, igen későn nyílók. Szirma közepes nagyok, gyengén rózsásak. Levelei közép-nagyok, durva felületűek, kétszeresen-háromszorosan fűrészeltek. Nyelük rövid, erősen molyhos. Levélpálhái kifejlődöttek, igen tartósak, hosszúnyelűek.
Termesztése gyöngébb növekedése miatt vadalanyon középtörzsű fa gyanánt a legalkalmasabb. Törpealanyon is jól díszlik, bokoralakú fának, alakfának egyaránt alkalmas. Zord vidéken is jól érzi magát. Nyirkosabb, de nem vizenyős, termékeny, elegendő mélyrétegű talajt kíván. Rossz, száraz talajban, meleg vidéken gyümölcsei aprók maradnak, elférgesednek, felrepedeznek. Gyümölcsei jól állják helyüket a fán. Borkészítésre alkalmasak. Az almamolytól, gombabetegségektől sokat szenved. Mégis, ahol neki való a hely, bár a tömegtermesztésre ajánlott fajták között nem szerepel, tömegesen is ültethető, mert keresett és jól eladható. Későn, októberben szedendő, mert különben, mint a „bőralmák” általában mind, az eltartható helyen hamar és nagy mértékben fonnyadnak. Az eltartóhely a rendesnél nyirkosabb levegővel bírjon.
