Eredet: Őshonos magyar fajta, a Kárpát-medencében spontán alakult ki, vélhetően a cseresznyének és a csepleszmeggynek természetesen kialakult hibridje. Első leírója Bereczki Máté (1887.). A magyar meggy hírnevét e fajtakör alapozta meg.
Társ nevei: Pándy üvegmeggy, Kecskeméti üvegmeggy, Kőrösi meggy, Szentesi meggy, Köröser wihsel, Caresova, Krisana, Köröská, Oltott meggy, Pandis Glas weichel, Spanyol meggy (tévesen)
Termesztése: A Pándy meggy első leírása Bereczki Mátétól származik. A XX. század közepéig fő fajtának számított, különleges ízvilágának és sokoldalú fölhasználásának köszönhetően.
Leírás: Korábban (a vélhetően magról szaporodott egyedeket) gyökérsarjról szaporították. Ennek következtében nagyon változatos köre alakult ki a Pándy meggyeknek. A XX. század közepén kezdődött meg a Pándy meggyek vizsgálata és válogatása. Ennek következménye (virágzási és érési sorrendben) a Pándy 48, Pándy 279 és a Pándy 119 klón.
Virágai későn nyílnak, teljesen önmeddők, porzófajtára föltétlen szüksége van. Az 1940-ben megjelent Gyümölcsfajták zsebkönyve még úgy említi, mint kiváló terméshozó meggyfa fajtát, a Magyar gyümölcsfajták (Soltész Miklós szek., 2013.) c. könyv már rossz termőképességéréről és bizonytalan termésbiztonságáról számol be. Termése nagy vagy igen nagy. Héja középvastag, bordópiros Húsa középkemény, sötétpiros, íze jellegzetesen savanykás-édes, kellemesen harmonikus. Az ültetés utáni 4. évben már 10-13 kg termést is adhat. Fája erős növekedésű. Koronája viszonylag kicsi, idős korában lehajló, elsűrűsödő, felkopaszodásra hajlamos. Rendszeres metszést igényel.
Felhasználása: gyümölcsének extra minősége utolérhetetlen, ezért nyersen fogyasztva kiváló, de befőttnek is alkalmas
