Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Őszibarack

Nálunk régebben alanynak elsősorban a keserűmandulát használták, mely a tapasztalatok szerint a meleg, kötöttebb, agyagos talajokon a ráoltott ősziba­rackfának a legjobb fejlődést és a leghosszabb életkort bizto­sítja. Az alföldi ho­moktalajokra a keserűmandula-alany nem bizonyult meg­felelőnek, ezért itt az őszibarack magról kelt és fává nőtt apró gyümölcsű fajtáinak, az ún. vadőszibaracknak magcse­metéit használják alanyul. A myrobalánnak, a St. Julién szilvának, valamint a vadkajszinak mint őszibarack alany­nak nincs nálunk számottevő jelentősége, viszont egyre gyakrabban találkozhatunk és faiskolánk is szívesen használja a GF677 mandulabarack klónt alanyként. Az eddigi gyakorlat szerint a keserűmandulán álló fákat általában katlanalakra, míg az alföldi homokokra telepített jóval erősebb növésű vadőszibarackon álló fákat bokor alakra nevelték és hosszabbra metszették. Az újabb tapasztalatok szerint domb­vidéki keserűmandulán álló fák is nevelhetők bokoralakra, sőt sok helyen ezzel a faalakkal az egy fára eső termés­hozam növelhető. Fejes Sándor tapasztalatai szerint az őszi­barackfák termőíves orsóként művelve korán termőre for­dulnak, és nagyobb, jobb minőségű termést adnak.

Termőhely-igénye: Az őszibarack-termesztésben a hőmérsék­letnek nagy szerepe van. A tapasztalatok szerint a termesz­tésre alkalmas területeken a nyári hónapok középhőmérsék­letének a 20 C° felett kell lennie, míg a téli nyugalmi állapot­ban több hónapig 7 C° alatti hőmérséklet szükséges. Ez a hő­mérséklet nálunk az ország területének nagy részén biztosí­tott. A -20 C° alatti hőmérséklet főleg, ha az huzamosabb ideig tart, rendszerint fagykárokat okoz. A virágzáskor, kö­tődéskor és a kis gyümölcsök fejlődésének időszakában már a -2-3 C° alá süllyedő hőmérséklet jelentős károkat okoz. A napfénytartam iránt az őszibarack igényes. Az őszi­barack nem szárazságkedvelő növény, a bőséges vízellátású talajokon a száraz jellegűekhez képest többszörös termést ad. Ezért az évi csapadék alsó határául 600-700 mm-t kell tekintenünk, jó vízgazdálkodású talajokon azonban ennél ke­vesebb is elegendő. A talaj iránt nem különösképpen igényes. A jó minőségű homoktalajokon, ahol nem túl mélyen agyag­réteg húzódik, igen jól fejlődik, de megterem a középkötött vályog-, vagy vályogos agyagtalajokon, sőt a kőtörmelékes talajokon is, ha azok kellő mésztartalmúak és tápanyagban nem túlságosan szegények. A mély fekvésű, kötött, hideg ta­lajoknak az őszibarack nem díszük.

Betegségei, károsítói: Legjelentősebb betegségei a levélfodrosodás, mely főként a sárga húsú fajtákban tesz kárt, a monília, a lisztharmat, a levél-lyukasztó gomba és a levéltetűvel vagy pajzstetűvel fertőzött fákon a korompenész. Kártevői közül legkiemelkedőbbek a levéltetvek és a pajzstetvek, va­lamint a barackmoly.

Rendezés:
Az oldal tetejére