Mit jelent az, hogy konténeres gyümölcstermő? Olyan növényekről van itt szó, amelyek műanyag cserépben, saját földlabdájukban nőttek, így azt átszőhették gyökereikkel, ezáltal pedig sokkal könnyebben alkalmazkodnak a kiültetéshez is. Másik előnyük, hogy a konténeres növényeket -a szabadgyökeresekkel ellentétben- bármikor elültethetjük, de mégsem szükséges őket egyből kiültetni. Szinte bármeddig tárolhatjuk őket a cserépben, csak a tápanyag utánpótlásról és a locsolásról kell gondoskodnunk.
Nálunk régebben alanynak elsősorban a keserűmandulát használták, mely a tapasztalatok szerint a meleg, kötöttebb, agyagos talajokon a ráoltott őszibarackfának a legjobb fejlődést és a leghosszabb életkort biztosítja. Az alföldi homoktalajokra a keserűmandula-alany nem bizonyult megfelelőnek, ezért itt az őszibarack magról kelt és fává nőtt apró gyümölcsű fajtáinak, az ún. vadőszibaracknak magcsemetéit használják alanyul. A myrobalánnak, a St. Julién szilvának, valamint a vadkajszinak mint őszibarack alanynak nincs nálunk számottevő jelentősége, viszont egyre gyakrabban találkozhatunk és faiskolánk is szívesen használja a GF677 mandulabarack klónt alanyként. Az eddigi gyakorlat szerint a keserűmandulán álló fákat általában katlanalakra, míg az alföldi homokokra telepített jóval erősebb növésű vadőszibarackon álló fákat bokor alakra nevelték és hosszabbra metszették. Az újabb tapasztalatok szerint dombvidéki keserűmandulán álló fák is nevelhetők bokoralakra, sőt sok helyen ezzel a faalakkal az egy fára eső terméshozam növelhető. Fejes Sándor tapasztalatai szerint az őszibarackfák termőíves orsóként művelve korán termőre fordulnak, és nagyobb, jobb minőségű termést adnak.
Termőhely-igénye: Az őszibarack-termesztésben a hőmérsékletnek nagy szerepe van. A tapasztalatok szerint a termesztésre alkalmas területeken a nyári hónapok középhőmérsékletének a 20 C° felett kell lennie, míg a téli nyugalmi állapotban több hónapig 7 C° alatti hőmérséklet szükséges. Ez a hőmérséklet nálunk az ország területének nagy részén biztosított. A -20 C° alatti hőmérséklet főleg, ha az huzamosabb ideig tart, rendszerint fagykárokat okoz. A virágzáskor, kötődéskor és a kis gyümölcsök fejlődésének időszakában már a -2-3 C° alá süllyedő hőmérséklet jelentős károkat okoz. A napfénytartam iránt az őszibarack igényes. Az őszibarack nem szárazságkedvelő növény, a bőséges vízellátású talajokon a száraz jellegűekhez képest többszörös termést ad. Ezért az évi csapadék alsó határául 600-700 mm-t kell tekintenünk, jó vízgazdálkodású talajokon azonban ennél kevesebb is elegendő. A talaj iránt nem különösképpen igényes. A jó minőségű homoktalajokon, ahol nem túl mélyen agyagréteg húzódik, igen jól fejlődik, de megterem a középkötött vályog-, vagy vályogos agyagtalajokon, sőt a kőtörmelékes talajokon is, ha azok kellő mésztartalmúak és tápanyagban nem túlságosan szegények. A mély fekvésű, kötött, hideg talajoknak az őszibarack nem díszük.
Betegségei, károsítói: Legjelentősebb betegségei a levélfodrosodás, mely főként a sárga húsú fajtákban tesz kárt, a monília, a lisztharmat, a levél-lyukasztó gomba és a levéltetűvel vagy pajzstetűvel fertőzött fákon a korompenész. Kártevői közül legkiemelkedőbbek a levéltetvek és a pajzstetvek, valamint a barackmoly.
Rólunk mondták vásárlóink