A Magyar kajszi C235 a legízletesebb sárgabarackfajtája a Kárpát-medencének. Nagyanyáink ebből a fajtából készítették gyermekkorunk felejthetetlen ízű sárgabarack lekvárjait
Jellemző: öntermékeny, pollenadó, legfinomabb, lekvár
Tudományos név: Prunus armeniacum L.
Magyar név: Magyar kajszi C235
Hasonló név: Magyar legjobb, Kecskeméti kajszi, Korai magyar, Kőrösi kajszi
Származás: ismeretlen. Magyarországról terjedt el szerte Európába, ezért sokan magyar eredetű fajtának tekintik. A Magyar kajszi első leírója Lucas. A típust Glockner véletlen magoncként találta Enyeden 1868-ban, s Magyar legjobb néven küldte meg Lucas-nak. A „Horti Germaniae”-ban leírt magyar származású kajszit „magna et optima” (azaz „nagy” és „legjobb”) jelzőkkel írta le. Az utóbbi években kiderült, hogy a Magyar kajszi fajtaköre gyakorlatilag megegyezik a Krasznoscsokij (Pirospofás) fajtakörrel. A nemzetközi közmeggyőződés, valamint magyarországi nagy alakgazdagsága miatt joggal tekinthetjük magyar származásúnak, de teljes alakkörének kialakulása nem feltétlenül csak a Kárpát-medencében mehetett végbe. Európa legelterjedtebb fajtája. A Közép-Rhone völgyétől a Duna völgyén át a Kaukázusig vezető fajta még napjainkban is.
A C235 változatot Nyújtó Ferenc és munkatársai szelektálta, alternanciára kevésbé fogékony.
Államilag elismert árufajta.
Amiért szeretjük: a legízletesebb sárgabarackfajtája a Kárpát-medencének. Nagyanyáink ebből a fajtából készítették gyermekkorunk felejthetetlen ízű sárgabarack lekvárjait
Virág: öntermékeny; korai; jó pollenadó
Termés: július második fele (középidő); közepesen nagy
Leírás: fája közepesen erős növekedésű, koronája kusza. Gyümölcse közepesen nagy, oldalról kissé lapított, tompa kúp alakú. Héja narancssárga, kárminpirossal belehelt, finoman molyhos. Húsa narancssárga, lédús, aromában gazdag. Magürege tág, magbele édes.
Felhasználás: kiváló beltartalmi tulajdonságú gyümölcsei frissen és feldolgozásra (lé, befőtt, pálinka, lekvár) egyaránt megfelelnek
Fényigény: a kajszi igen napfényigényes. Az igazán értékes ízét, zamatát és színét csak ott kapja meg, ahol az éves napfényes órák száma eléri az 1800-1900 órát.
Ajánlott termőhely: a kajszi éghajlati igényeinél elsősorban a hőmérséklet játszik igen fontos szerepet. Ott termelhető, ahol az éves középhőmérséklet eléri vagy meghaladja a 10 ℃-ot, nyáron pedig a 18 ℃-ot. Télen, amikor a hőmérséklet a – 25 ℃ alá süllyed fagykárt szenvedhet. Különösen jelentős fagykár érheti, ha télen egy melegebb időszakot (+ 5- + 15 ℃) újabb erős lehűlés (-15 ℃) követ. A fa virágai és a kötődött gyümölcsök -2, -3 ℃-nál hidegebbet nem bírnak elviselni.
Csapadékigénye nem haladja meg a 600 mm-t. Talajigényéről elmondható, hogy legkedvezőbbek a meleg, könnyű, homokos, jó levegőgazdálkodású talajok, melyekben nem túl nagy mélységben (100-150 cm) jó vízgazdálkodású, ásványi anyagokban gazdag agyagréteg húzódik. A homokot lösz, köves murva vagy apró szemű kavics is helyettesítheti.
Ültetési távolság: 7 m
Ellenállóképesség: a késői fagyokra érzékeny; Moníliára és Sharka vírusra közepesen fogékony
Gondozás:
1/ a szabadgyökérrel ültetett gyümölcsfa oltványokat ültetést követően tavasszal metszeni szükséges, hogy a lombozat és a gyökér megfelelő arányát beállítsuk (https://www.youtube.com/watch?v=3oZEFbPUG90&t=1s );
2/ a lombkorona kialakításának első lépéseit kezdjük el
3/ a fiatal fák tövének mulccsal történő takarása javítja az oltványok nedvesség ellátását, az aktív talajélet a növények egészségét támogatja
Helye az erdőkertben: 2-3 zóna
Megjegyzés:
Forrás: Soltész Miklós, 1988: Gyümölcsfajta ismeret és –használat
