Társneve: Kelebiai korai
Eredetét tekintve magyar, kelebiai származású tájfajta (Korponai Gyula, Maliga Pál, 1947.)
Termesztése: A legkorábban érő igen tetszetős gyümölcsű fajta.
Leírás: Virágai középkésőn nyílnak, önmeddők. Jó pollenadó Fája közepesen erős növekedésű, homokon azonban fagyérzékeny. Termése közepesen nagy (15, 5X18 mm).
Gyümölcse közepes vagy nagy méretű (1 kg-ban 302 db gyümölcs), alakja gömbölyű, inkább megnyúlt. Héja értével sötétpiros színű, feltűnően fénylő tükröző, húsa elég kemény, sötét kárminpiros bő levű, magvaváló. A szállítást aránylag jól bírja. Íze értével kellemes.
Surányi Dezső (Biokultúra 2013/1)
Származása: 1947-ben találta Korponai Gyula és Maliga Pál Kelebia község határában, Vasut Mátyás gyümölcsösében. Pomológiailag nincs leírva. Helyileg eléggé elterjedt. valószínűleg olaszországból került hazánkba.
A gyümölcs érési ideje: május vége. Mérete: középnagy vagy ennél nagyobb (1kb-ban 302 db gyümölcs volt). A gyümölcsök mérete: 18, 5 mm magas, 15, 2 mm vastag. Alakja: gömbölyű. Héja: éretten sötétpiros, feltűnően tükröző. Húsa: elég kemény, a szállítást aránylag jól bírja. Fája: közepes erős fejlődésű, homokon fagyérzékeny. Használhatósága: nyersfogyasztásra kiválóan alkalmas. A legkorábban érő, igen tetszetős fajta.
Termékenysége: nem kielégítő. Sok a hiányosan termékenyült virágból származó gyümölcs. A gyümölcsök között 62% magános, 23% kettős és 15% hármas volt, ami ugyancsak a virágok hiányos termékenyülésére mutat. Friss gyümölcsből kocsány 1, 5 százalék, gyümölcshús 91, 6% és mag húsosan 9, 2 %, illetve tisztán 6, 9%. Csak az ország legdélibb vidékére való.
1947-ben Kelebián az első szedésből már május hó 17-én nagyobb mennyiség került eladásra.
Az Országos Pomológiai Bizottság nagybani termesztésre egy időben javasolta, de mint kevéssé ismert és nehezen szaporítható fajtát a fajtajegyzékből később ki kellett hagyni.
Mohácsy-Maliga: Cseresznye- és meggytermesztés Mezőgazdasági kiadó - 1956.
