Eredet: Magyar tájfajta, Mátészalka környéke (Szabó Tibor, 1994.)
Termesztése: Középkorai virágzású. Fagytűrése közepes. Az ültetés utáni 4. évben már 10-13 kg termést is adhat.
Leírás: Virágai későn nyílnak, jó pollenadó. Magányosan ültetve is jól terem, de termésbiztonsága és termésmennyisége javul, ha más fajtákkal vegyesen van telepítve. Fája közepesen erős, erős növekedésű. Koronája lapított gömb alakú. Vesszői csüngők, elágazódási hajlama jó. Levele sokáig a fán marad. Metszést igényel.
Gyümölcse: Termése nagy (21-23 mm), lapított gömb alakú. A héj színe bordópiros, fényes. Húsa kemény, repedésre kevésbé hajlamos közepesen festőlevű. Íze igen kellemes, erős meggyíz.
Növényvédelem: a blumelláriás levélfoltosság iránt kisebb fogékonyságot mutat, mint az Újfehértói fürtös és a Debreceni bőtermő. Moníliára viszont fogékonyabb az említett két fajtánál. Fő érdeme, hogy fáin vírusfertőzött környezetben 15 éves korban sem lehetett kimutatni PNRSV vírusát, ez a tulajdonsága meghosszabítja a fa életkorát.
