Faj: Malus domestica
További nevei: Párizsi fontos renet, Canadai renet, Pariser Rambourreinette, Hölgyek királykája, Weisse Antillische, Winter reinette, Weiber reinette, Harlemer reinette, Reinette du Canada, Reinette blanche du Canada, Reinette monstrueuse du Canada, Reinette de Granville
Érési ideje: Novembertől februárig
Minősége: Elsőrendű asztali és háztartási
Nagysága: Nagy vagy igen nagy
Alakja: Rövid kúpos vagy egyenesen lapos gömb alakú. Ritkán szabályos, mert kelyhes végétől száras végéig szembetűnő lapos bordák húzódnak. Egyik oldala többnyire hízottabb. Zöme középtájon alul esik, honnan kelyhe felé fogyva végződik, szára felé pedig jól kidomborodva széles talpat alkot. Szára rövid, vastag, széles nyílású, mély, . Többnyire sugaras rozsdával bevont falú és emelkedésektől hullámosan párkányozott üregbe helyezett Kelyhe nagy, többnyire félig nyílt, rövidebb-hosszabb, sokszor hátrahajló kehelylevelekkel ellátott. Tág, mély üregben ül, melynek falán ráncok, karimáján lapos bordák láthatók és ezek egész szármélyedésig levonulnak.
Héja: Érdes tapintatú, értével szalmasárga, a napnak nagyon kitett példányokon, a napos oldalon szennyes-vörössel mosott. Sűrű fahéjszínű, különböző nagyságú és alakú pontokkal szembetűnően pontozott. Rozsdafoltok és alakzatok szármélyedésében fordulnak elő. Némely vidéken azonban sűrűbb vagy ritkább rozsdahálózat képződik a gyümölcs felületén.
Belseje: Húsa sárgásfehér, finoman szemcsés, porhanyó. Leve elég bő, cukros, savannyal emelt, kellemes fűszeres ízű. Néha taplófoltos. Magháza félig nyílt. Magvai apróbbak, épek, kehelycsöve mélyen lehatoló, hegyes kúpalakú.
Fája: Elég buja növekedésű, korán és igen bőven termő. Szétálló ágai kissé kuszáltabb, nem nagyon nagy, terebélyes koronát fejlesztenek. A nyesést nagyon meghálálj. Vadalanyon középtörzsű fának, törpealanyon törpe- és alakfának igen alkalmas. Vesszői vastagok, egyenesek, csak kissé könyökösek, vörösbarnák, hegyük felé sűrűn molyhosak, erősen pontozottak, egyenlőtlen rügyközűek Rügyei középnagyok, hosszas tojásdadok, simulók, molyhosak. Virágrügyei nagyok, gesztenyeszínű pikkelyekkel borítottak, erősen molyhosak. Levelei nagyok, hosszas alakúak, vastag szövetűek. Nyelük elég hosszú, vastag, molyhos, ősz felé tövüknél violaszín-pirosak. Levélpálhái rövidek, lándzsásak.
Termesztésére vonatkozóan megjegyzem, hogy helyben és talajban nem válogat. Mégis a kissé kötöttebb, némileg nyirkos talajon hozza meg a legszebb gyümölcsét. A kelleténél nyirkosabb talajon fáját az erősebb téli fagy tönkre teszi. Gyümölcsét a rovarok, különösen az almamoly nagymértékben pusztítja. Száraz helyre nem való, mert gyümölcse apró marad. A hűvös vidéken termett példányok hosszabb ideig eltarthatók. Tömegtermesztésre másodsorban van ajánlva. Minden házikertben azonban helyet kell neki juttatni. Gyümölcsei elég jól állják helyüket a fán. Sokféle változata van. Egyik ismertebb a Bronzos kanadai renet, melynek héját sűrű rozsdahálózat borítja. Van egy sárgán csíkozott változata is. Származása ismeretlen.
