Jellemző: önmeddő, japánszilva, finom
Tudományos név: Prunus domestica ’Laroda’
Magyar név: Laroda japánszilva
Származás: létrehozása a Gaviota és a Santa Rosa keresztezésével történt (Kalifornia, USA). Név alapján könnyen összetéveszthető az európai szilvák közé tartozó Loridával, ami azonban kékszilva és francia nemesítésű fajta.
Amiért szeretjük:
Virágzás idő: önmeddő; korai; porzópárjai a Friar, Catalina, Ozark Premier, Sorriso di Primavera, Santa Rosa
Termés: augusztus közepe; korán termőre fordul és bőven terem
Leírás: fája közepes, erős, jellegzetesen fölfelé törekvő növekedésű, tölcséralakú koronát nevel. Gyümölcse közepesen nagyméretű, majdnem teljesen gömb alakú. Héja pirosasbarnás-bordó színű, húsa lilásan sárga, leves, rostos, a mag a hústól félig válik el.
Felhasználás: friss fogyasztás, konyhai feldolgozás
Fényigény: napos fekvést javaslunk a számára
Ajánlott termőhely: a különböző szilvafajták hőmérsékleti igénye nem azonos. A ringlófélék magasabb, a többi kisebb-nagyobb gyümölcsű szilvafajta alacsonyabb hőmérsékleten is jól díszlik. Csapadékigényük nagyjából azonos (700-800 mm/év), jó vízgazdálkodású talajokon azonban jóval kevesebbel is beérik. A talaj iránt nem igényesek. A homok-, középkötött vályog-, de a nem túlságosan kötött agyagtalajokon is megélnek, de termésüket még az érés előtt jelentős részben lehullatják. Túl nyirkos talajon, fagyzugos területeken jelentős fagykárokat szenvedhetnek.
Ültetési távolság: 5-6 m
Ellenállóképesség: Sharka vírusra és moníliára érzékeny
Gondozás:
1/ a konténerrel (földlabdával) ültetett gyümölcsfa oltványok ültetésére az év során bármikor sort keríthetünk,
2/ csupán a lombkorona kialakítása okán szükséges metszenünk
3/ a fiatal fák tövének mulccsal történő takarása javítja az oltványok nedvesség ellátását, az aktív talajélet a növények egészségét támogatja
Helye az erdőkertben: 2-3 zóna
Megjegyzés:
Forrás: Dr. G. Tóth Magdolna: Gyümölcsészet (Debrecen, 1997.)
