"Gyulajon találkoztam eddig csak ilyen fákkal, itt régebben voltak gyakoriak, mára csupán egy óriásfáról, pár idősebb lebetegedettről tudok, meg egy fiatalabb fát ismerek, amely kb 30 éves, közterületen van, és aki oltotta, néhai Ükös Gyula, az pincesor nagy fáiról hozta a vesszőt, hogy lakóházához közel is legyen ilyen fa, amely friss fogyasztásra való.
Csak ezt az egy nevét hallottam eddig. Származásról sem tudok érdemlegeset, annyit tudni, hogy igen régi idők óta kedvelt gyümölcs a hólyagos cseresznye.
Érési idő: mostanában elég korán érnek. Június elején már a napos oldalon elkezd érni, jún. 20-25 ig teljesen beérik azonban ez időjárásfüggő.
Jól termékenyül, ahol ilyen fákat láttam, meggyek, cigánymeggyek vannak bőven. Lehet, hogy van összefüggés.
Felhasználása: friss fogyasztás, igazi csemege éretten a fáról szedegetni. Szállitásra nem való, hamar érik, összeesik, révén igencsak lédús, gyenge héjjal. Pálinkának első osztályú, ha éretten van leszedve, lerázva.
Termőtáj: eddig csak itt, Tolnában láttam hallottam róla, de gondolom, azért másfelé is megtalálható. Szereti a löszös talajt, a szőlővidéket az biztos.
Ellenállóképessége: amit láttam nagy fákat, igen ellenállóak, zöldek ősz közepéig. Moniliásat még nem láttam, de ez lehet, hogy csak az idősebb fákra igaz, az én fiatal fáimat permetezem. Nem tudni hogy anélkül mi lenne velük.
Szerintem igazán értékes fajtája a magyar gyümölcsfolklórnak, révén elég ritkaságról van szó, és faiskolákból beszerezhetetlen." /Bagdi Gábor/
