Faj/nemzettség: Pyrus
További nevei: Gellért vajkörte
Származása: Bonnet 1820 körül Franciaországban állította elő - Hardyról a Luxembourg-kert igazgatójáról nevezték el. Van Mons 1838-ban név nélkül küldte meg Oberdiecknek, aki Gellert német költőről nevezte el. E világfajta kettős elnevezése azóta is fennmaradt.
Érési ideje: szeptember második felében szedik, szedésétől október végéig fogyasztják.
Termőképessége: elég bőven és rendszeresen terem, középkésőn fordul termőre.
Termékenyülése: részben öntermékenyülő. Jó virágport ad, elég jól termékenyül. Jól termékenyíti a Clapp kedveltje, az Esperen bergamottja, az Avranchesi jó Lujza, a Hardenpont téli vajkörte, a Téli esperes és a Vilmos körte.
Gyümölcse: középnagy, alakja széles tojásdad, nyak nélküli körtealak, tizedrészével hosszabb, mint amilyen széles. Színe jellegzetesen narancsos – barnáspiros mosottságú, legnagyobb részben parás, száraz tapintatú. Kocsánya jellegzetesen rövid, csészemélyedése középmély. Húsa a héj alatt sárgás, olvadó, bő levű. Íze inkább édes, illatos. Jól tárolható, jól is szállítható, de nyomásra érzékeny.
Hajtásrendszere: levele nagy, erősen bekunkorodó, csónakos, lehajló. Pálhája nagy, sokáig megmarad. Vesszeje szürkével fedett zöld. Koronája erősen feltörő.
Ellenállóképessége: ellenálló fajta.
Termőhely igénye: védett fekvést kíván, gazdaságosan csak jó talajon és elegendő nedvesség mellett lehet termelni.
Művelés-módja: birsen és vadalanyon egyaránt jól fejlődik, közbeoltásra ezt a fajtát használják. Kevés oldalelágazása miatt koronanevelése körülményes.
Gazdasági értéke: jó termesztési tulajdonságai miatt őrzi meg jelentős helyét az őszi körtefajták között, Intenzív körülmények között egyre növekvő jelentősége van az árugyümölcs termesztésben.
Rayman János – Dr. Tomcsányi Pál: Gyümölcsfajták zsebkönyve Budapest, Mezőgazdasági Kiadó 1964.
