Faj/nemzettség: Pyrus
További nevei: Kozmás vajonc
Származása: Hardenpont apát Mons-ban (Belgium) magról nevelte a XVIII. szd. közepén (1759.). Az egész világon elterjedt.
Hazai elterjedése: üzemi gyümölcsösökben 4, 2%
Érési ideje: szeptember végétől szedik, jól beérve, november –január hónapokban fogyasztható.
Termőképessége: rendszeresen, bőven terem, elég korán termőre fordul.
Termékenyülése: elég jól termékenyülő fajta. Virágpora igen jó. Kismértékben öntermékenyülő. Porzó fajtái a Bosc kobak, a Clapp kedveltje, az Esperen bergamottja, és a Vilmos körte.
Gyümölcse: középnagy, sőt nagy, széles körte alakú, jellegzetesen szögletes profillal. Durva bordaszerűen hullámos. Tizedrészével hosszabb, mint amilyen széles. Színe aranysárga, amelyet narancsos, sőt kis részben halványpiros mosottság borít, Sűrűn, aprón pontozott. Kocsánya fás, mélyedésben ül, csészemélyedése mély, szűk. Húsa fehér, olvadó, bő levű, a magház körül gyengén kövecses. Íze jellegzetesen édesen savas, gyenge illattal. Igen jól tárolható, jól szállítható, de éretten nyomásra érzékeny.
Hajtásrendszere: levelei inkább kicsik, sötétzöldek, erősen csavartak, hullámosak, kemény szövetűek és lehajlók. Pálhája kicsi és keskeny. Vesszeje zöldesbarna. Koronája jellegzetesen szabályos, karácsonyfára hasonlító.
Ellenálló-képessége: hideg nedves fekvésben a varasodástól szenved.
Termőhely igénye: nem igényes, de kedveli a meleg védett fekvést. Száraz körülmények között termelni nem gazdaságos.
Művelés-módja: birsen és vadalanyon egyaránt jól fejlődik, törpe fának kifejezetten alkalmas, a rövid metszést is jól bírja.
Gazdasági értéke: a téli körteidény egyik kiváló árutulajdonságokkal rendelkező fajtája. Termesztési körülményeinek javítása indokolt. Nagy értékű késői főfajtánk, nagyobb arányú termesztésre érdemes.
Rayman János – Dr. Tomcsányi Pál: Gyümölcsfajták zsebkönyve Budapest, Mezőgazdasági Kiadó 1964.
