Társnevei: Fekete váradi, Helyi fekete
Származása: ismeretlen. Első leírója, Brózik Sándor Gyöngyös határában találta, mint helyi fajtát.
Hazai elterjedése: szaporítása csak most kezdődik meg
Érési ideje: június első fele és második harmada. Színelő szedését június első hetében meg lehet kezdeni.
Termőképessége: rendszeresen és bőven termő, korán kezd teremni.
Termékenyülése: jól termékenyül, a termőrügyek túlnyomó részéből 2-3 virág fejlődik, azokból általában 1-2 gyümölcs köt.
Gyümölcse: középnagy, megnyúlt szív alakú.
Színe: alapszíne karminpiros, amelyet éretten feketés-barnás bordó-piros szín fed. Kocsánya igen hosszú, középvastag, világosbarnán és lilásan mosott, a kocsányon nincsen levele.
Húsa lilás bordópiros, félkemény, bő levű, igen gyengén duránci.
Íze közepesen édes-savas, aromás, kissé kesernyés zamattal.
Szállíthatósága: igen jól szállítható.
Hajtásrendszere: levele középnagy, széles, a főérnél húzott. Vesszeje középerős, vagy gyenge, világosbarna, közepesen paraszemölcsös. Koronája lehajló ágazatú, kúpos.
Ellenálló-képessége: a fagy iránt nem érzékeny.
Termőhely igénye: középkötött, agyagos talajon jól fejlődik.
Gazdasági értéke: értékes árufajta, ezért szaporítását és telepítését fokozni kell.
Rayman János – Dr. Tomcsányi Pál: Gyümölcsfajták zsebkönyve Budapest, Mezőgazdasági Kiadó 1964.