Származása: a közönséges magvaváló vagy Beszterczei szilvának eme jeles változványa valószínűleg Gömörmegyéből származik és nagy becsben áll a felvidéken, különösen pedig Hont- és Nógrádmegyékben is, ahol termékenyebbnek mutatkozik a Beszterczei szilvánál és gyökhajtásairól éppen úgy elszaporítható, mint a Beszterczei szilva.
Érés: Augusztus. végén, szeptember elején - rendszerint egyszerre érik a Beszterczei szilvával vagy csakhamar ezután.
Gyümölcs: elsőrendű csemege és háztartási minőségű. Nagyságra a Besztercei szilvához hasonló. Alakja szabálytalan tojás-alakú, száras végén nyakasan összehúzódott. Héja elég vastag, szívós, értével lehúzható, csaknem kékes fekete. Hamva elég sűrű, világoskék. Húsa zöldessárga, finom, tömött, leve bő, igen cukros, a jó Besztercei szilvához hasonló. Magvaváló. Magva kicsiny.
Leírása: fája erőteljes növekedésű, korán és bőven termő. Szellős, eléggé nagy koronát nevel. Mindenütt jól díszlik, de a kötött, termékeny, kellően nyirkos földben terem legszebb gyümölcsöt, mely megértével is nehezen hull le a fájáról.
Ellenállóképessége: fája igen edzett. A hol a Beszterczei szilva termékeny, ott ez még termékenyebb és — minthogy mindazon célokra, a melyekre a Beszterczei szilvát használni szoktuk, ezt éppen úgy fölhasználhatjuk, — valójában még inkább megérdemli, hogy nagyban elszaporítsuk. Vidékem (Kunágota) mostoha viszonyai közt úgy a Gömöri-nyakas, mint a közönséges Beszterczei szilva, csak igen kedvező évjáráskor képes teremni.
Bereczki Máté: Gyümölcsészeti vázlatok
