Faj/nemzettség: Pyrus
További nevei: Abate, Abate Fetel
Származása: E kitűnő ujdonságot, hihetőleg a hatvanas években (XIX. század) nyerte magról Liabaud. A Simon-Luis testvérek 1875. évben kiadott pótkatalógusa csak ennyit jegyez meg a körte eredetéről. Ki az a Liabaud? Hol nyerte magról körtéjét? Arról most még hallgat a krónika. Úgy a gyümölcs nagysága, sajátszerű és finom íze, valamint fájának edzettsége és rendkívüli termékenysége végett megérdemli a legszélesebb elterjesztést. Tudtommal még nem írta le senki körülményesen. A Simon-Luis Testvérek, akiktől 1876-ban meghozattam e fajt, következő, rövid jellemzést közölték róla, fönnebb említett pótkatalógusukban: „Gyümölcse nagy, igen hosszú alakú, egy közönséges vizes üveg hosszával vetekedő, szára felé madárfej alakúlag kinyújtózkodó - napos oldalán világos piros - finom, olvadó, leves, czukros húsú - kitűnőleg I. rendű - novemberben érő. A lyoni gyümölcstárlaton 1874-ben első rendű jutalomban részesült.” Fajom mindenben egyezik ezen jellemzéssel.
Érési ideje: nálam szeptember vége - hűvösebb tájakon november végéig is eltart.
Minősége: kitűnőleg I. rendű csemege gyümölcs.
Nagysága: nagy vagy igen nagy.
Alakja: szabálytalan gúla, vagy karcsú kobak alakú - bárha szabálytalanul hullámos - mégis síkfölületűnek nevezhető. Zöme a középtájnál jóval alább, a kelyhes vég felé esik, honnét a kelyhe felé szelíden gömbölyödik s kelyhe körül szűk karimában végződik - szára felé pedig elejénte szelíden, aztán behajlással vagy annélkül is, szabálytalanul és mintegy hullámosan fogyva, mindinkább összehúzódik s karcsú csaknem hegyes csúcsban enyészik el.
Színe: Bőre kissé vastag és szívós, sima, gyöngéd tapintatú, bágyadtan fénylő - elejénte sápadt zöld - értével zöldessárga vagy sápadt sárga - napos oldalán némi szelíd pirossal gyakran belehelt vagy színezett. Pontozata elég sűrű, egyenlően elszórt, barnás vagy fahéjszínű pettyecskék alakjában jelentkező, igen szembetűnő. Rozsdaalakzatok csak elvétve mutatkoznak fölületén - de száras és kelyhes végén inkább vagy kevésbé sűrűn összefolyt, finom rozsdamáz majd mindig jelentkezik.
Belseje: Húsa szép fehér, csaknem áttetsző, finom tömöttes, olvadó, magtokja körül sem köves, szemcsés - leve igen bő, cukros, finom savannyal emelt, igen kellemes, sajátszerűem illatos és fűszeres ízzel.
Fája vígnövésű, egészséges, edzett - korán és igen bőven termő - fölálló vagy rézsút felfelé törekvő ágaival, melyek gyümölcsöző szervekkel hamar és jól beruházkodnak, sűrűlombos, magas, gúla alakú koronát alkotó. Vadonczon és birsen is díszlik - nagy gyümölcsei miatt inkább való gúlafának, mintsem szálasfának - úgy látszik, helyben és talajban nem válogatós. Gyümölcsei nagyságuk mellett is eléggé jól állják helyüket a fán.
Észrevétel: E jeles körtefajnak hazánkban egyetlen egy kertből sem volna szabad hiányoznia. Jó lélekkel merem ajánlani mindenkinek.
Bereczky Máté: Gyümölcsészeti vázlatok
