Fehér eper, az ígéretes szupergyümölcs

Eper, szamóca, szeder – hol is nőnek ezek a bogyók?

Magyarországon két eperfafajnak van igazán ismert múltja, a fehér epernek (Morus alba) és a fekete epernek (Morus nigra).

Van némi képzavar az eprek terén, hiszen a fehér eper is gyakran sötétlila, majdnem fekete, ráadásul  még a neveket illetően
bizonytalanságot okoz a földi eper is, amely inkább szamóca, és ha ez még nem lenne elég, a fekete eperfát meg sokfelé savanyú szederfaként ismerik.

No és aztán ott van a szeder, amely lehet tüskés bokor az erdőszélen, és tüskétlen a kertünkben.

Az eperfa termései rövid, zöld kocsányokon lógnak, amelyek a gyümölcs belsejében folytatódnak.
Éretlenül fehérek. Éretten lehetnek fehérek és sötét színűek is. Ízük éretlenül kesernyés, éretten nagyon édes, sav nélküli.

A szeder bogyóin jól láthatók a csészelevelek. A termés eleinte zöld majd pirosból megy át feketésbe.
Az ízük inkább savanyú, egészen éretten édeskések.

A földi eper csak nevében egyezik a fán termő eperrel.

Ember, tyúk, disznó versenyt futnak érte

A pálinka és a lekvár mellett az epertermés takarmányként is jelentőssé vált, ezért sokfelé ültették a gazdasági udvarokba is.
Különösen a baromfi kedvelte, a tyúkok versenyt futottak egy-egy lepottyanó eperszemért.

A fehér eperfa gyümölcse éretten különösen édes.

Kicsepegett, besűrített nedvét el is tették hajdanán télire,
sőt különös találékonyság volt, hogy a cukorban is szűkös,
háborús időkben a tonnaszámra termő gyümölcs levét
befőttek és lekvárok édesítésére is használták.
Ez volt a „Szabolcs megyei édesítő”.

A fájából készült hordóban érlelt pálinka aranyszínűre és kristálytisztára érett, ízének pedig rendkívüli harmóniát adott az eperfahordó.

Zsenge levelébe tekert darálthússal érdekes étel készíthető, de levele gyógynövényként is ismert.

A fehér eperfák tömeges vesztét a levelükön - a selyemhernyó mellett -  jól szaporodó amerikai fehér szövőlepke károsítása
és a 20. századi útszélesítések okozták, amikor sorra vágták ki az eperfasorokat.

Fekete eper, az más ízű

Értékes, aromás, savanykás ízű, nyári melegekben rendkívül jóleső gyümölcséért ültették.
Az igazi fekete eperfa terméseinek nincs kocsánya, azok szorosan ülnek az ágakon, valamint levélfonáka érdesen szőrözött.

Az eperfának jól jön a klímaváltozás

Az éghajlat változása miatt egyre több figyelem irányul az eperre. 

A telek enyhék és ez a kerti növényünk jól tűri a hőséget és a vízhiányt.
Talajban sem válogatós: megél még a nyirkos mozgóvizes talajokon is, de a mélyrétegű, humuszos talajt meghálálja.
Magvetéssel és fás dugványozással is szaporíthatjuk.

Magas, nyírt sövény kialakítására hatalmas energia befektetéssel alkalmas, ugyanis éves növekménye rengeteg ágat eredményez.

Termesztése egyszerű, termései mutatósak, ezért helye van a házikertek napos vagy félárnyékos részein. 10-15 méter magasra is megnő és terebélyes koronát nevel.

Azonban már ismertek törpe fajtái is, amelyek ültethetők méretesebb edényekbe vagy kisebb kertekbe is.
Ilyen a 1,5 m magasra növő Morus rotundiloba "MOJO BERRY" és a nagyobbra növő Morus acidosa "MULLE".

Ismert még a csüngő, szomorú változata is. 
A csüngő eperfa (Morus alba "Pendula") magas törzsre oltott, eleinte kis termetű díszfa,
magasságát az oltás helye határozza meg. Jó hír, nyáron érő termése szintén ehető.

Hosszan érő gyümölcs

Termései júliustól érnek. Az éretlen termések fehérek, majd az érés során bordóra, végül feketére színeződnek. 
Itt jön a másik sajátossága, amit egyesek bosszantónak tartanak, mások viszont nagyra becsülnek:
nem egyszerre érnek be a bogyók, hanem akkor, amikor kedvük tartja, júliustól augusztusig, így folyamatosan érett gyümölcsökkel látnak el bennünket.

Az eper nagyobb mennyiségű betakarítását a fa alá terített ponyvával egyszerűsíthetjük.
A fáról lerázott bogyókat gyorsan fel kell használni, mert néhány órán belül elkezd erjedni.

A fügével együtt ez a növényfaj lehet kertjeinkben a klímaváltozás nyertese, és részben helyettesítheti a visszaszoruló bogyósokat.