Az egészséges talajban milliárd szám élnek giliszták, férgek, rovarok, gombák, baktériumok, moszatok és egyéb egysejtűek.
Miért szereti a kertész a gilisztát?
A gilisztából tökéletes növényi tápanyag jön ki, ami a humusz: az ásványi talaj, növényi darabokkal, nitrogén tartalmú váladékkal, baktériumokkal, növekedésserkentő anyagokkal finoman és tökéletesen összekeveredve.
Az ilyen gilisztaföldben:
- 7x annyi nitrogén,
- 3x annyi kálium,
- 2x annyi foszfor és
- 6x annyi magnézium van, mint a legkiválóbb kerti földben.
A stabil humusz
A komposztban a humusz olyan formában van jelen, amelyet a víz nem tud kimosni, sőt a többi tápsót is óvja a talajból való kimosódástól. Ezeket a tápanyagokat csak a növények gyökerei tudják onnan a gyökérszőrök segítségével kiválasztani és a növény számára fölvenni.
1 g földben 10 milliárd élőlény is lehet!
Többször látni a gilisztahalmocskákon, hogy át vannak szőve szürke szálakkal. Ezek azoknak a gombáknak a micéliumai, amelyek a giliszták munkáját tovább folytatják.
Amit a talajban élő nagyobb állatok, mint a giliszták, ászkák, százlábúak, drótférgek, pajorok stb. durvább rögökre szétrágnak, azokat a kisebb élőlények újra és újra átdolgoznak.
A trágyával a talajéletet tápláljuk közvetlenül és nem a növényeket!
Ez a több milliárdot kitevő élőlény tömeg, a növényi hulladékból és saját elhalt testéből biztosít azonnal felvehető táplálékot a gyökérszőrökön keresztül.
A talajéletet szerves anyagokkal kell táplálni: növényi és állati hulladékkal.
A műtrágyák okozta magas só tartalom elpusztíthatja a talajlakókat!
Milyen tényezők károsíthatják a talajlakó élőlényeket?
- Az erős tömörödés hatására az oxigénhiány a talajélet pusztulásához vezet.
- Minden méreg, amelyet a növényekre, talajfelszínre juttatunk végeredményben a talajba jut és tovább mérgez és pusztít. Azok az antibiotikumok, amelyek az állattartó telepeken a trágyába jutnak, később a talajba kerülve a talajélet szempontjából fontos és nélkülözhetetlen baktériumokat is elpusztítják.
- A különböző talajrétegek egymásra fordítása, – ásáskor, szántáskor – a talajélet egy részét olyan rétegbe forgatja, ahol az elpusztulhat.
Nem gond az időszakos vízhiány
Az időszakos vízhiányon a a talajélet át tudja magát menteni, a helyüket változtatni tudó állatok mélyebb, nedvesebb rétegbe húzódnak, az egyéb élőlények nyugalmi állapotba kerülnek.
Forrás: Alwin Seifert: Kertészkedés mérgek nélkül