Származása: Eredeti természetes élőhelye ismeretlen. A fekete eperfa az ókorban a Földközi tenger vidékén már széles körben elterjedt volt. Pannóniába valószínűleg még a Rómaiak telepítették be, első hazai írásos említése 1410-ből való. Nagyobb mennyiségben a 20. század elején, elsősorban a selyemhernyó tenyésztés miatt került Magyarországra.
Leírása: Koronája eleinte mereven fölfelé törő, majd széles gömb alakúra neveli. Több fajtája ismert. A csüngő ágú 'Pendula' fajta finom, fekete termést érlel. Dekoratív levele széles, tojásdad, gyakran szeldelt, durván fogazott szélű. Termése igen finom, édes, fehér, piros vagy nagyon festő levű fekete. Nagyon jó pálinka készíthető belőle.
Felhasználása: Korábbi időkben dekoratív és igénytelen fája miatt útfásításra is használták. Levele őszre sárgára színeződik. Levelét előszeretettel fogyasztják a selyemhernyók.
Ellenállóképesség: Az amerikai szövőlepke olykor rátelepedik.
Termőhely igénye: Talajban nem válogat, bár elsősorban a napos, meleg fekvésű helyet szereti. Az alföldi tanyák jellegzetes, tekintélyes korú fája.
Irodalmi vonatkozás: Arany János: Családi kör
