Faj: Malus domestica
"Régi, kiváló, jól ismert és közkedvelt alma. Középnagy, szép, szabályos. Csészelevelei kicsik és összezáródnak, csészemélyedése kicsi és sekély. Héja sima és fényes, zsíros tapintatú, halványzöld, napos oldalán megpirosodik, értével megsárgul. Húsa fehér, tömött, eleinte roppanó, értével olvadó. Fája edzett, erőteljes növekedésű, magonca alanynak is kiváló. „Ki nem lehet mondani, hogy micsoda finom alma ez – úgy januárban, mikor kisárgul. Édes is, és olyan kellemes illatja van és zamatja. De jó leves. Nagyobbak lesznek kés őszre, és szépen kisárgul a polcon.” Több változata létezik Udvarhelyszéken is, a legjellemzőbbek a Zöld batul, Sárga batul és a Mosolygó batul. A fája közepesen későn kezd érni, a nyirkos helyeken is jól terem, nagy igénye van a nedvességre." /www.szekelygyumolcs.ro/
