Faj: Malus domestica
Eredete: ismeretlen eredetű régi magyar fajta (Bereczki Máté, 1800-as évek közepe)
Érési ideje: December-február
Minősége: Elsőrendű piaci, másodrendű asztali
Nagysága: Közepesnél nagyobb, gyakran jókora nagy vagy nagy, nagyobb mint a Húsvéti rozmaring
Alakja: Inkább csúcsosodó, semmint hengeres, bár vannak gömbölydedebb alakú példányai is Egyik oldala néha hízottabb. Szabályosan boltozódó. Zöme a középtájnál alább száras vége felé esik. Innen szára felé szelíden, majd sokszor hirtelen gömbölyödve elég széles, néha összébb húzódó lapos karimában végződik. Kelyhe felé mindinkább, de behajlás nélkül szűkül s kissé ferdén álló szűk, hullámos karimában végződik. Szára rövid, vékony vagy közép-vastag, kissé bunkósan végződik, szabályos, szűkebb, mély üregben ül, melynek fala hol tiszta, hol áttetsző rozsdamázzal sokszor sugarasan fedett. Kelyhe elég kicsiny, összeboruló, molyhos kehelylevélkéivel szűk és mélyebb üregben ül, melynek falát a karimára is felhúzódó lapos ráncok és barázdák egyenetlenné teszik.
Héja: Sima, szívós, eléggé vastag, durva, gyengéden zsíros tapintatú, kissé fényes. Értével zöldes-szalmasárga, napos oldalán pirossal mosott vagy belehelt, melyben a nagyobb, ritkásan elszórt pontozata jól előtűnik. Néha egy-egy rozsdaszemölcs is látható a felületen.
Belseje: Húsa zöldesen fehér, magháza körül zöldessárga erekkel, durvább szövetű, elég bő levű, finom savannyal emelt, néha elég fűszeres ízű, illatos-zamatos. Magháza néha kissé nyílt. Kehelycsöve tölcsérszerű, mélyen lehatoló.
Fája: Elég erős növekedésű. Edzett. Nem korán, de azután rendszeresen és elég bőven termő. Szétterjeszkedő ágazata ritkásabb, középnagy koronát nevel. Mindenféle almaalanyon jól díszlik. Közepes törzsű fának és erősebb növekedésű törpealanyon bokoralakú fának való. A szárazabb, melegebb vidéket elég jól bírja. A rendszeres termőre nyesést kevésbé hálája meg, mert gyümölcseit rendesen hosszabb termőrészeken hozza. Gyümölcsei elég jól állják helyüket a fán. A nyirkosabb altalajú, kötöttebb vagy elegendő talajvíz esetén a lazább helyeket kedveli. Vesszői vastagok, kissé könyökösek, sokszor csupaszak, vörösbarnák, rövidebb rügyközűek. Rügyei simulók, fehéren molyhosak. Levelei többnyire nagyok, durva szövetűek, kemények, nyelük merev, vastag, tövüknél violaszínnel mosott, levélpálhái fejletlenek, áralakúak, hamar lehulló.
Termesztésére vonatkozóan megjegyzem, hogy az Alföldön is nagyon jól termeszthető piacos téli alma. A rovarok kevésbé támadják meg. A tömegtermesztésre ajánlott fajták közé van sorolva. A vele egyfajtának tartott Húsvéti rozmaring alma gyümölcse inkább hengerded, hordóalakú, kevesebb gömbölyded példányt ád, ennek húsa finomabb, porhanyósabb, érési ideje decemberben van, minősége minden tekintetben elsőrendű s fája finomabb, vékonyabb habitusú.
