Származása: M. Meuris – Van Mons főkertésze – 1805-ben találta Belgiumban. Van Mons a nagy német pomológusról nevezte el ezt a világfajtát.
Érési ideje: szeptember második felében szedik, a szedéstől decemberig fogyasztják.
Termőképessége: rendszeresen, bőven terem, elég korán termőre fordul.
Termékenyülése: középkorai virágzású, jól termékenyülő fajta. Teljesen önmeddő, virágpora rossz.
Gyümölcse: középnagy, igen széles, vaskos körte alakú, majdnem olyan széles, mint hosszú. Színe zöldes szalmasárga, sötétebb sárgával mosott, hálószerűen parásodott, sűrűn pontozott. Kocsánya sötétbarna, fás, dudoros, sekély mélyedésben, csészemélyedése sekély. Húsa fehér, olvadó, magháza körül kövecsesedésre hajlamos. Íze kellemes zamatú, közepesen illatos.
Tárolhatósága: jól tárolható, de nem elég éretten szedve ráncosodik. A szállítást jól viseli.
Hajtásrendszere: levele széles kerekded, vízszintesbe hajló, majd felhajló, pálhája nagy, keskeny és szálas. Vesszei szürkésbarnák, sűrű paraszemölcsökkel. Koronája szétterülő, félgömb, görbén növő.
Ellenállóképessége: a varasodás bántja, szélkár is gyakran előfordul
Termőhely igénye: igényes, fagyra érzékeny fajta, szélvédett, meleg fekvést kíván. Intenzív tápanyag- és vízellátás mellett termeszthető.
Művelés-módja: birsen és vadkörte alanyon egyaránt jól növekszik, törpe fának nagyon alkalmas. Hosszú termőrészeken terem, ezért hosszúra kell metszeni.
Gazdasági értéke: a XIX. szd-ban nagyon elterjedt az egész világon, és bár hibái miatt visszaszorulóban van, még mindig nélkülözhetetlen árufajta. Csökkentett mértékben árutermelésre ajánlható.
Rayman János – Dr. Tomcsányi Pál: Gyümölcsfajták zsebkönyve Budapest, Mezőgazdasági Kiadó 1964.
