Faj: Malus domestica
Eredete: Ősi, magyar A rózsaalmák családjába tartozó eme jeles almával is édes hazánkat ajándékozta meg a gyümölcsészet kegyes istennője, Pomóna. /Bereczki Máté: Gyümölcsészeti vázlatok/
Érési ideje: Október-április
Minősége: Elsőrendű asztali, piaci és háztartási
Nagysága: Középnagyságúnál nagyobb, gyakran igen nagy
Alakja: Magasnak látszó kúpos gömb alakú. Zöme a középtájra, néha ezen alul esik, honnét mindkét vége felé meglehetősen egyenlően, noha kelyhe felé mégis többnyire kissé összébb húzódva boltozódik és mindkét végén inkább, majd kevésbé lapos karimában fogy el. Gömbölyödése ritkán szabályos, mert rendszerint kelyhétől kezdve a szár mélyedéséig kevésbé kiemelkedő lapos bordák húzódnak, melyek kissé szögletessé teszik. Szára rövid, vékony, molyhos. Mély tölcsér alakú nyílásánál tágas mélyedésbe helyezett, melynek fala mindig rozsdamentes, sokáig zölden maradó. Karimája az egyenlőtlen lapos emelkedések miatt többnyire hullámos. Kelyhe zárt, kehelylevélkéi egymásba fonódottak, aprók, molyhosak. Kehelymélyedése sekély, alja molyhos, fala szelíden bordázott, melyek karimájára is felhúzódva, azt jól kivehető öt emelkedéssel hullámossá teszik.
Héja: Szívós, sima, kissé zsíros tapintatú, eleinte hamvas, értével bágyadt citromsárga, napos oldalán sűrűbben, árnyas felén ritkábban szakadozott, sötét piros csíkokkal ellátott, mely színezett teljes értével derültebb pirosra változik át. Pontozata alig észrevehető. Rozsdaalakzat csak néha látható rajta és ez is oly finom, hogy az alapszín mindig áttetszik. Feketés ragyafoltok gyakrabban fordulnak elő rajta.
Belseje: A héj alatt sárgásfehér, belseje felé hófehér, finom roppanó, később omlós. A leve bő, cukros, igen kellemes üdítő borízű. Magháza kissé nyílt. Kevés magot rejtő. Kehelycsöve kúpalakú, elég mélyen lehatoló.
Fája: Erőteljes növekedésű, edzett. Bár korán nem is fordul termőre, de 14 éves kora körül legalább minden második évben rendkívül gazdagon terem. Hosszú ágai lapos gömb alakú, terjedelmes koronát alkotnak, vadalanyon középtörzsű vagy magastörzsű fának leginkább alkalmas. A nyesést nem kedveli. Vesszei vastagok, középhosszúak, kissé könyökösek, hegyük felé sűrűn fehérmolyhosak, piros-barnák, rövid rügyközűek. Rügyei középnagyok, simulók, sűrűn fehérmolyhosak. Virágrügyei középnagyok, sűrűn molyhosak, későbben nyílók, fagyállók. Levelei nagyon vastagok, merevek. Nyelük rövid, vastag, szőrös, nyár végén alsó felén violaszín-piros. Levélpálhái igen aprók, fonál alakúak, hamar lehullók.
Termesztésére vonatkozólag megjegyzem, hogy a mély termőrétegű, mérsékelten nedves, középkötött talajt kedveli. Megérdemli, hogy ahol jól díszlik, nagy mennyiségben termesszük. Tömegtermesztésre második helyen van ajánlva. A szállítást, eltartást nagyon jól bírja. A Tisza keleti partjain fekvő községekben emberemlékezet óta el van terjedve. Hazai fajta, eredetéről azonban közelebbit nem tudunk.
