Faj: Malus domestica
További nevei: Csikós alma, Stráfos alma
Eredete: Ősi, magyar, Szeged környéki
Érési ideje: Az Alföldön augusztus első felében, hűvösebb vidéken valamivel később.
Minősége: Elsőrendű piaci és háztartási, másodrendű asztali.
Nagysága: Középnagy, néha nagyobb.
Alakja: Magas, két végén benyomott, gömbölyded, egyik oldala sokszor hízottabb. Zöme a középtájnál alább, a száras vége felé esik. Többnyire szabályos és részarányos.
Héja: Sárgászöld, napos oldalon pirossal belehelt, benne élénkebb piros, szakadozott csíkokkal. Pontozata ritkás, fehér, alig szembetűnő.
Belseje: Húsa némi zöldessel árnyalt fehérszínű. Érett állapotban olvadékony, lédús, némi savannyal emelt, igen kellemes fűszeres ízű. Magháza elég nagy, a középnél többnyire kissé lejjebb esik. Kelyhe középnagy, zárt, apróbb osztványaival sekélyebb, sokszor ráncosodó, szélesebb-szűkebb üregben ül. Szára rövid, vastag, bunkós, szűk, mély, belül ellaposodó, kiszélesedő, mélyedésben ül.
Fája: Fiatal korában erős növekedésű. Hajlandó görbe törzs nevelésére. Ágazata terebélyes koronát nevel. Talajban, fekvésben nem válogat, de mégis az Alföld nyirkos altalajú homokjára való. Vadalanyon, közepes törzsű fának való. Már a második-harmadik évben termőre fordul. Igen rendesen, többnyire minden második évben bőven terem. A közbeeső évben félterméseket ad. 40-50 évnél túl aligha él, mert bő termései kimerítik. Ezért nagy fát nem nevel. Elég szellős koronája erősen csüngő jelleget mutat. A nyesést nem kedveli. Az ifjítást nem bírja. Vesszői barnák, molyhosak, sokszor termőrügyben végződők. Hajtásai a napos oldalon barnáspiros színezetűek. Rügyei igen fejlettek, szürkésen molyhosak. Hajtórügyei szélesek, laposak, simulók, gallyai sokszor már termőrészekkel megrakottak. Levelei nagyok, hosszúkásak, vastagok. Nyelük középhosszú, vastag, merev. Pálhái hosszúak, keskenyek, lehullók. Virágjai nagyok, fehérszirmúak, sokszor gyenge rózsaszínbe játszók, kreppszerűen selymes felületűek.
Termesztésére vonatkozóan felemlítem, hogy az Alföld fajtája. A 60-ik körzetbe, tömegtermesztésre másodsorban van felvéve. A betegségekkel szemben egyike a legellentállóbb fajtáknak. Gyümölcsei kemény húsuk miatt jól szállíthatók, leszedés után három hónapig is eltarthatók. Igen bő terméshozama miatt rendszeres és kielégítő trágyázást is kíván Valószínűleg Szeged vidékéről származik. Ott régi idők óta elterjedt ősi helyi fajta. Szeged-Szatymazon, de másutt is ott a vidéken a legtöbb idős fát találjuk.
