Eredet: Magyar tájfajta, Bács-Kiskun megyében, Csengőd-Akasztó-Kiskőrös környékén található Bosnyák meggy populációból Apostol János szelektálta. 1990-ben kapott állami elismerést.
Leírás: Virágzása középkorai, virágai öntermékenyek. Fája igen erősen fölfelé növekszik, gúla alakú koronát nevel, koronaalakító metszést alig igényel. A termés súlya alatt a koronája széthajlik. A felkopaszodás nem jellemző rá.
Gyümölcse: termése kicsi-közepes (21-22 mm), megnyúlt gömb. Felszíne sötét kárminpiros, értével sötétbordó. Húsa közepesen kemény, rostos, bő és erősen festő levű. Színanyagait a feldolgozás során megőrzi. Íze édes-savas, harmonikus, jellegzetes meggy aromával. Kőmagja kicsi. Szedését megkönnyíti a gyümölcsök csokros elhelyezkedése.
Növényvédelme: blumeriellás levélfoltosodással és a moníliás virág- és hajtáselhajlással szemben nagyfokú az ellenállósága, ezért biotermesztésre nagyon alkalmas.
Felhasználása: Frissen fogyasztva kellemesen édes. Üvegbe eltéve gyönyörű bordó színű, harmonikusan fűszeres ízvilágú kompót készül belőle. Alkalmas még lekvár, likőr, szörp, üdítőital, bor és pálinka készítésére magas cukortartalmának és kiváló színanyagainak köszönhetően. A meggy mint gyógynövény is felhasználható. A gyümölcséből készült cukros befőtt enyhe hashajtó hatású, a kocsányából készült gyógytea köhögéscsillapító, ugyanakkor hörghurutra és gyomorbántalmak kezelésére is kiváló. Nagyon jelentős a kálium tartalma is. Rendkívül magas az antioxidáns tartalma, ezért a rákmegelőzésben fontos lehet a nyersen illetve fagyasztott formában való fogyasztása.
