Faj: Malus domestica
Származása: M. R. Cox 1830-ban, a Ribston pepin magjából nyerte Angliában. Északnyugat-Európa főfajtája.
Érési ideje: szeptember végén, október elején szedik, szedéstől januárig fogyasztják. A szedési időre kényes - bekövetkezését hullásával jelzi.
Termőképessége: kísérleteink szerint bizonytalanul terem. Termőrefordulása igen korai.
Termékenyülése: jó virágport ad (diploid). A Jonathán, a Téli arany pármen, az Asztracháni piros jól termékenyítik.
Gyümölcse: középnagy, gyenge növésű fáin apró, lapított kúp alakú, gyengén bordás. Színe sárga, narancsvörös csíkozással. Kocsánya középhosszú, mélyedése középmély, széles, parás - csészemélyedése széles. Húsa sárgásfehér, ropogós bő levű. Íze igen kellemes, illatos. Tárolhatósága: 4oC fokon tartható el. Igényes, tömeges eltartásra nem ajánlható. Tűrhetően szállítható.
Hajtásrendszere: levele kicsi, keskeny, jellegzetes alakú, vízszintes hajlású. Pálhája nagy, lándzsás. Vesszeje gyengén sötétbarna. Koronája feltörekvő, majd széthajló, gyakran ifjításra szorul. Kopaszodásra hajlamos.
Ellenálló-képessége: kényes, támadja a lisztharmat és az almamoly, érzékeny rákosodásra, varasodásra és moníliás rothadásra is. Réz- és mészkénlé permetezés perzselheti.
Termőhely igénye: csak kitűnő, védett fekvésben, hűvösebb, párás tájakon termeszthető. Tápanyagban gazdag talajokat kedveli.
Művelésmódja: EM IV. , különösen jó talajokon EM IX. alanyon ajánlható, törpefának alkalmas.
Gazdasági értéke: érzékenysége és igényessége termelését nem teszi gazdaságossá, bár a világpiacon keresett fajta. Hazánkban kisebb jelentőségű, de különösen értékelt gyümölcsminősége folytán, megfelelőbb típusainak még nagy jövője lehet.
Rapaics Raymund és Dr. Tomcsányi Pál: Gyümölcsfajták zsebkönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1964.)