Faj/nemzettség: Pyrus
Származása: Angliából származik (1894), az egész világon ismert és elterjedt fajta.
Érési ideje: Szedési ideje szeptember első hete. Megfelelő körülmények között akár 6 hónapig is jól tárolható. Fontos a szedés utáni gyors lehűtése, nyomódásra nagyon érzékeny.
Termőképessége: Középkorán fordul termőre, bőven és rendszeresen terem, amennyiben a téli vagy tavaszi fagyok nem károsítják. Alternanciára igen erősen hajlamos fajta, de ezt mérsékelhetjük, ha a spontántermő évben termésritkítást végzünk.
Termékenyülése: Porzófái: Clapp kedveltje, Guyot Gyula, Vilmos, Piros Vilmos, Hardy vajkörte, Bosc kobak, Packham’s Triumph
A gyümölcs: nagysága évjáratonként nagy változékonyságot mutat. Tömege: 120-220 g között változhat. Alakja: megnyúlt körte. Színe zöldessárga alapszínű, túlnyomó részt hálózatosan vagy foltosan barna rozsdamázzal fedett, a héja száraz tapintású, vastag. Húsa sárgásfehér, olvadó, nagyon édes vajkörte. Feldolgozásra íz- és aromagazdagsága miatt nagyon jó, aszalásra, és ivólé gyártásra kiváló.
Fája középerős növekedésű, kezdetben erőteljesen növekszik, később "megnyugszik", és vadkörte magonc alanyon sem nevel túl nagy koronát.
Ellenállóképessége: igényes, fája érzékeny a téli erősebb lehűlésekre, virágai a -2--3°C-os fagyoktól nagymértékben károsodhatnak. Lombját a szél károsíthatja (igen nagy levelei vannak). Varasodásra (Venturia pyrina) alig fogékony, a körtelevélbolha közepesen károsítja.
Termőhelyi igénye: Meszes talajra is érzékeny, különösen birs alanyon hajlamos a klorózisra.
